Történet a történetben a történetben

2026.09.14 21:24 Ahoj poplacsek Olvasottság: <100x

3

Ez egy többrétegű, keretes szerkezetű dráma, amely az alkotás etikáját, a siker árát, a bűntudatot és a személyes döntések felelősségét vizsgálja.

A történet a történetben a történetben így fest: 1. Az öregember (Jeremy Irons) története: a második világháború utáni Párizsban játszódó tragikus szerelmi történet egy fiatal amerikai katona és egy francia nő között, amelyből megszületik az eredeti kézirat. 2. Az elakadt író (Bradley Cooper) története: a jelenben játszódó cselekmény, ahol Rory Jansen kiadatlan íróként megtalálja az öregember elhagyott kéziratát, sajátjaként publikálja, és óriási sikert ér el vele. A 3. szint a befutott író (Dennis Quaid alakításában) története: a befutott író, Clay Hammond felolvassa a The Words című bestsellerét amely valójában Rory Jansen plágiumának története. A néző meg kattoghat, hogy hol van a valóság és a fikció határa: Rory maga Clay Hammond volt fiatalon?

Rengeteg mindent érint a film: az öreg a fájdalmából és élettapasztalatából írta az elveszett kéziratot, Rory élettapasztalat nélkül tetszelgett a szerző szerepében. Igaz, nem előre megfontolt szándékkal, hanem csak így alakult az események sora. A plágiummal erkölcsi csődhelyzetbebe sodorja magát. Az öreg - felismerve a saját regényét - előbukkan és nem próbál erőszakos úton érvényt szerezni a jogainak, csak simán felkelti Rory lelkifurdalását. A másoló ugyanis nem szörnyeteg, hanem egy gyenge ember, aki átlépett egy határt, ahonnan nincs visszaút.

Sokan írták, hogy a doktorandusz újságírócsaj (Olivia Wilde) szerepe felesleges volt. Nem gondolom így. Ő a néző kiterjesztése, a mi kérdéseinket teszi fel és kikényszeríti Hammond önreflexióját vagy legalábbis - mivel az már valószínűleg korábban megtörtént - az ezzel kapcsolatos vallomását/beismerését.

Egész jól van összepattintva a sztori és annyira nem is kell hozzá árgus szemmel figyelni, könnyen követhető, a rétegek világosan kirajzolódnak. Összességében elég klassz lett.

Érdekesség: az egyik rendező-író elmondása szerint a kiindulópontot egy személyes élmény adta. A '90-es évek végén egy használtcikk-kereskedésben vett egy régi kacatot és eljátszott a gondolattal: „Mi van, ha találok benne egy zseniális, de elfeledett kéziratot?” Ebből a „mi lenne, ha...” játékból indult ki a történet magja. A vonaton felejtett táska pedig Hemingway valós sztorijának elég pontos rekonstrukciója.