Nem a repülő hollandiról szól, de fura módon sokáig gondolkodtam a filmen. Bár a története csapongó és az üzenete zavaros, mégis az egyik legjobb antagonista karakter jelent meg benne, amit az utóbbi években láthattam. Kata Mara és André Holland küzdelme a film előrehaladtával egyre absztraktabb és metaforikusabb, de nem tisztul ki teljesen a kép, hogy pontosan mi a tárgya a viszálynak. Ez nyilván egy nagyon bizonytalan és enyhén céltalan filmet eredményez, mely félúton elveszti lendületét, csak hogy a végére újra megtalálja, de esélyes, hogy a nézők már álomföldre költöztek addigra.
Hirdetés
Miről szólt ez a film? Egy férfi céljairól? A rasszizmus felszámolhatatlan utóéletéről az amerikai néplélekben? Kultúránk elnyomó igényeiről és az emberi kiszipolyozásról? Múltbeli döntéseink súlyáról és feldolgozatlan kiútkeresésről? Esetleg minderről egyszerre?
Ez egy elég metaforikus sztori, ami szép lassan ereszkedik alá a tébolyba. Az első fele még egész koherens és követhető thriller, ami szépen játszik egy férfi feje fölött összecsapó hullámokat reprezentáló femme fatale figurával, mely egyszerre sármos, de ravasz, kedves, de őrült, gyönyörű, de veszélyes. Kettősségek keverednek a filmben, hisz többször is úgy tűnik, főhősünk túljár gonosz őrangyala eszén, csak hogy végül ő zuhanjon mélyebbre saját identitása labirintusába. A film utolsó harmadára válik igazán csapongóvá, és valószínűleg itt veszti el a nézők nagy részét örökre. Én azt mondom, a filmvégi velős monológ miatt van értelme maradni, ha már ennyit kibírtunk belőle. Olyan ez, mint Tarr Bélát nézni: a nézés maga a médium feladványa, mi vagyunk a nézők és az elszenvedők egyszerre.
Oké, nem kell megijedni, egy Sátántangónál jóval nézhetőbb a film, szép tempóban mozog, és szürreális pillanatai kompenzálják az egyenetlen történetvezetést. Ugyanakkor ez a sztori nem mindenkinek szól, és ez teljesen jól van így, nem tucatfilmeket kell nézni, ha az emberi magatartás komplexebb dilemmáiba akarunk leásni. Mert annak ellenére, hogy a metafora nagy része nem vonatkozott rám, mégis bele tudtam magam látni a szituációba. Az elnyomás, a zsarnokság, a levegő nélküli lét, a kiútkeresés és saját céljaim homályos megformálásai. Ezek ott voltak, absztrahálva, kiforgatva, de ott voltak. Nyilván nehéz ezt ajánlani, mert művészfilmnek vagy túl elvontnak hat majd sokaknak, többek között nekem is. Amikor elindult a stáblista, bosszús is voltam, hogy így cserben hagyott a film. Kicsit hagynom kellett érlelődni, mert azon kevés filmek egyike volt, amire napokkal később is gondoltam, úgyhogy valami hatása volt.
NA The Dutchman (2026)
Egy sikeres fekete üzletember, akit széteső házassága és identitásválsága kísért, belekeveredik egy szexualizált macska-egér játékba egy titokzatos fehér nővel a metrón,... több»
Szereplők: Kate Mara, Zazie Beetz, Aldis Hodge, Andre Holland, Stephen McKinley Henderson
