ZsoltSon

Ez a film full randomnak indul, aztán szépen ráhúz a valóságra. A humor kicsit cringe néha, de pont ettől működik. Az egész nyitott kapcsolat téma meglepően őszinte, és nem próbálja túlmagyarázni. Néha kicsit lassú, de összességében vibe.

Nekem amúgy bejött, de inkább ilyen “bűnös élvezet” vibe. Nagyon beteg, nagyon sötét, és néha már annyira túl van tolva, hogy vicces. Nem ijesztő igazán, inkább csak kellemetlen érzést ad végig.

Beültem rá nagy reményekkel, de nekem valahogy nem ütött akkorát. A sztori oké, de kicsit kiszámítható volt, és néha úgy éreztem, hogy „ja, megint jön a vihar, megint szenvednek”. Nem rossz, de nem is olyan, amit újranéznék.

Nagyon erős a hangulata, amit a négy karakter közti dinamika generál, egyszerre fájdalmas, vicces, sokszor kíméletlenül őszinte. A dialógusok élesek, a fordulat nem fullad klisébe, sőt sokszor meglep, hogy Deák Kristóf mennyire jól tartja a feszültséget egy ilyen “egy térben” felállással. Ha valami komolyabb filmélményt akarsz, de közben nem szeretnéd hogy túl szürreálissá váljon, ez tökéletes.

Nagyon megfog, ahogy a rendező dokumentarista szemlélettel nyúl a történethez, mégis marad feszült a hangulat. Nem egy tipikus menekültfilm, hanem egy rétegelt emberi történet. Néha vicces, néha totál szomorú, de mindig nyers és hiteles.