Madagaszkár

A Madagaszkár első része arról szól, hogy mi történik, ha egy városi elitállatcsapat – egy nárcisztikus oroszlán, egy hipohonder zebra, egy sznob zsiráf és egy divatőrült víziló – véletlenül kiruccan a vadonba. Spoiler: nem lesz belőle természetfilm a National Geographicra. Az igazi sztárok persze a pingvinek, akik úgy viselkednek, mintha a CIA és a Monty Python közös gyermekeiként születtek volna. Julien király meg a bizonyíték, hogy egyetlen túlmozgásos maki képes ellopni egy egész filmet – főleg ha himnuszt ír a „riszálásról”. Ez egy fergeteges „állati kirándulás”, ahol kiderül, hogy a dzsungel sem annyira félelmetes, ha van hozzá Broadway-show-tudásod.

A Shrek után újabb formabontó rajzfilmmel jelentkezett a DreamWorks. Méltán aratott nagy sikert, hiszen fergeteges, karakán és egyedi alkotás . A csúcstechnológiás látványvilág és az egyedi, újszerű alapfelállás és mondanivaló melett a másik jelleg... Többzetessége a kifogyhatatlan, egyész cselekményt átszövő humor, ; nemcsak jópofa poénok formájában találkozunk vele, a jellem-és helyetkomikumon keresztül magukig a karakterekig (pl.pingvinek, Julian király, Mort) az egész rajzfilmet átitatja. És bár a humor és a szórakoztatás a rajzfilm gerince, emellett szívhezszóló, aranyos mondanivalóval is szolgál a barátságról, a szabadságról, az újrakezdésről és az újtól, ismeretlentől való félelemről. Àtértékeli a barátság értékét, Alex-en és Marty-n keresztül mérlegre teszi a szeretet értékét és a vadállati ösztön erősségét, ahogy Melman és Gloria pedig mindkettejük segítségére siet az elfogadást és megbocsátást hangsúlyozza. Felveti az otthon értékének és valódiságának kérdését; tulajdonképpen az egész Madagaszkár-trillógia egy vicces,de nagyon szép óda a honvágyhoz, ami miatt én egy kicsit a modernkori, felrázott, extravagáns Lessie hazatér-nek érzem:-) Az eleven, szinte a vászonról lelépni készülő karakterek külön -külön fejezeteket érdemelnének, ahogy meg is kapták forgatókönyvek formájában ( Madagaszkár pingvinje 2014, Én,Julian király). De mégiscak az eredeti rajzfilm érdeme, hogy mára már legendás karaktereket , és egy örökzöld klasszkus betétdalt (Riszálim úgyis, úgyis) hívott életre. Kétségtelenül kultusz rajzfilm.

Nagyon aranyos vicces animáció lett és a karakterek is egészen jól sikerültek, pláne fülbemászó maki zene nagyon aranyos:D Mind a története a cselekmények a poénok nekem nagyon bejöttek és a folytatások is jól sikerültek.

Élveztem,mert aranyos,és kedves kis figurák vannak benne,bár.... A zsiráf már kicsit túl letargikus,és búvalbélelt.De a gyerekek gondolom jobban értékelik.