gabi

Egy depresszív, túlzottan elnyújtott film egy nárcisztikus színészről, amit nagyon nehéz volt végig néznem. Egy komplett egósimogatás az egész és rossz nézni, ahogy egymásra csorgatják a nyálukat a hollywoodi "ászok".

Nekem pont az ütött, hogy nem csak az akcióról szólt, hanem arról is, hogy mi történik, amikor valaki totál elszakad a társadalomtól, aztán kényszerből újra belekerül. A színészek is hozták a kötelezőt, a rendező pedig érti, hogyan feszítse meg a hőfokot. De be kell vallanom: néha az egészen apró sztorivezetési sablonok zavartak.

Imádtam, ahogy a film bemutatja a fiatalok közti feszültséget és azt, hogy mennyire nehéz kimondani dolgokat, amik ott motoszkálnak bennünk. Nem klasszikus sztori, inkább érzés, amit magaddal viszel.

Szép, tartalmas, mindig szerettem a U2-t és jó, hogy ezt megnézhettem ilyen formában, ha már nem láthattam előben.

Szerintem ez az a guilty pleasure, amit szégyellsz, de közben élvezed. Ha nem gondolkodsz túl sokat, totál szórakoztató. A karaktertervezésnek jár a piros pont, de néhol tényleg gagyi a CGI-szerű hatás.