Torta helyett a pofánkba Itt nem csak úgy felajánlják, hogy megismerj egy véleményt a világról. Nem, itt a valóság több rétegben röpül felénk, és elemi erővel csapódik az arcunkba. Mert a natúr és gyomorforgató jelenetek nem önmagukért vannak; valamit nagyon is el akarnak mondani, arról a felfogásról, amitől a filmbeli fiatal énünk végül idősebb énünk ellensége lesz, amitől a vágyaink végül megölnek minket, és amitől mindig a látszat a fontos. Az első óra után pedig nem azért nem kell több popcorn, mert elment az étvágy, hanem mert a jó film amúgy is leköt.
Ahol jó helyen van a romantika Néha elcsodálkozom, hogy mennyire életszerűtlen helyeken vált romantikusra egy-egy film. A cselekmény nem indokolja, de mégis „dúl a love”. Itt viszont helye van. (Még akkor is dicsérem, ha köztudott, hogy a film regényátirat.) A lovagi kultúra megjelenése, a kalandtörténet, a férfi és női szerepek kristályos bemutatása és persze a karakteres főszereplők mind-mind segítik, hogy egy lebilincselő történelmi kalandfilmet kapjunk, romantikus töltéssel.
Helyzet vagy állapot? Az, hogy a főszereplő időnként egy reseten esik át, és ez megnehezíti az életét, nem csak olcsó fogás. A film elég jól leköveti hogyan működik/működhet ilyenkor a szerencsétlenül járt beteg. Ehhez passzintani egy kopó-elhivatottságot pedig bizsergető elegy. Tetszett, hogy méltóságában fikarcnyit sem változik az ember, attól, hogy ilyen állapotba került. Ezt helyzetként kezeli a film, amin a zsigeri zsaru-szimat kell hogy átlendítse.
Lassan az életről Mai szemmel kicsit elnyújtott, de azért vannak csúcspontok. Egy amerikai countryénekes élete nem éppen közérdeklődés tárgya (szvsz), de szép mondanivalója van, ami nyugtatja a naponta borzolt idegeket. Látni, hogy más is küzd, és nem fenékig tejföl az élet a csúcson sem, sőt, ott még súlyosabb gondok is jöhetnek, bizony helyre teszi a magát nehézségekben értelmező ember helyzetértékelését. És néha kell, hogy mindennel együtt szépnek lássuk a világunk. Csak ez a filmbeli tempó... :)
Hát főhős az ilyen? Valahogy nem az itteni Adam Driver karakter szokott lenni a kedvencem. Hol szirupos elérzékenyülés, hol patent helytállás. Hol betojva, hol meg anyatigrisként. Majdnem hiszti, és tökösség. Kevesebb feminin jelleg is elég lett volna, fiúk! Egy igazi karakter(színész) nem volt a környéken? Vagy ez volt a forgatókönyvben? Sajna a dínós ijesztgetés magában kevés. Ha a létszám kettőre zsugorodik, akkor ott a színészeknek hasítani kell!
62 A szer (2024)
Itt nem csak úgy felajánlják, hogy megismerj egy véleményt a világról. Nem, itt a valóság több rétegben röpül felénk, és elemi erővel csapódik az arcunkba. Mert a natúr és gyomorforgató jelenetek nem önmagukért vannak; valamit nagyon is el akarnak mondani, arról a felfogásról, amitől a filmbeli fiatal énünk végül idősebb énünk ellensége lesz, amitől a vágyaink végül megölnek minket, és amitől mindig a látszat a fontos. Az első óra után pedig nem azért nem kell több popcorn, mert elment az étvágy, hanem mert a jó film amúgy is leköt.