Azokat a filmeket szeretem, amik inkább bekapcsolnak, mint kikapcsolnak.
Szeretek a karaktereken keresztül megismerni jellemrajzokat, sorsokat, belecsöppenni a történetükbe, hogy együttérezhetek, azonosulhatok velük, aggódhatok értük, szurkolhatok nekik, vonzódhatok hozzájuk. Szeretem, hogy a dolgok nem feketék vagy fehérek a világon, hogy van az éremnek másik oldala, szeretem a görbe tükröket. Szeretem megismerni a különböző nézőpontokat, felfedezni, hogy valahol mindenkinek megvan a maga igaza, mindenkit valamilyenné formált az élet, hibázik, elesik, bukdácsol, de hogy közben mégis van döntési lehetősége a jó oldalra állni, a jó ügyért tenni, hinni a jóban. A film adjon vigaszt, szellemi-lelki útravalót, tanítson valamire, formáljon.
Sosem írok negatív, lehúzó kritikát semmiről, ha valami annyira nem tetszik, vagy nem értem, miről szól, vagy nem nekem szól, nem tudok azonosulni stb. inkább csak nem foglalkozok vele, ignorálom, továbblépek.
Kedvenc műfajaim talán a dráma és a thriller, de minden más műfajban akadnak kedvenceim. Szeretem a pszichológiai, filozofikus, spirirtuális, vallásos, misztikus témákat. :)
89 Sötétség (2017)
A múltba történő időutazás ősi vágya az embernek, amely lehetőséget adhatna például arra, hogy megakadályozzunk egy tragédiát, egy szerettünk elvesztését, egy általunk elkövetett súlyos vétket meg nem történtté tegyünk vagy egy elszalasztott lehetőséget megragadhassunk. Nem csak nagy döntések, hanem olykor apró, jelentéktelennek tűnő lépések is hosszú távon megváltoztathatják az egész életünket, sőt, a velünk interakcióba lépők életét is. Képzeljük el, hogy naponta temérdek döntést hozunk, és minden egyes döntésből temérdek út nyílik, temérdek lehetséges jövőt, valóságot generálhatunk - ezt fejünkben, a gondolatainkban meg is tehetjük, nem kell hozzá időgép, és ez, ugye, időben visszafelé is... több»