Azokat a filmeket szeretem, amik inkább bekapcsolnak, mint kikapcsolnak.
Szeretek a karaktereken keresztül megismerni jellemrajzokat, sorsokat, belecsöppenni a történetükbe, hogy együttérezhetek, azonosulhatok velük, aggódhatok értük, szurkolhatok nekik, vonzódhatok hozzájuk. Szeretem, hogy a dolgok nem feketék vagy fehérek a világon, hogy van az éremnek másik oldala, szeretem a görbe tükröket. Szeretem megismerni a különböző nézőpontokat, felfedezni, hogy valahol mindenkinek megvan a maga igaza, mindenkit valamilyenné formált az élet, hibázik, elesik, bukdácsol, de hogy közben mégis van döntési lehetősége a jó oldalra állni, a jó ügyért tenni, hinni a jóban. A film adjon vigaszt, szellemi-lelki útravalót, tanítson valamire, formáljon.
Sosem írok negatív, lehúzó kritikát semmiről, ha valami annyira nem tetszik, vagy nem értem, miről szól, vagy nem nekem szól, nem tudok azonosulni stb. inkább csak nem foglalkozok vele, ignorálom, továbblépek.
Kedvenc műfajaim talán a dráma és a thriller, de minden más műfajban akadnak kedvenceim. Szeretem a pszichológiai, filozofikus, spirirtuális, vallásos, misztikus témákat. :)
62 Veronika kettős élete (1991)
Az első egy órában valahogy idegenkedtem a filmtől, zavart a vontatottsága, és hogy nem értettem, mire akar kilyukadni a sztori. A karakterek és a sorsuk néha ijesztőek voltak, valahogy benne volt a levegőben az a feszültség, hogy hirtelen történni fog valami nagy dráma, tragédia. Egyébként tetszett a látványvilág, ennek a kommunista vagy posztkommunista időszaknak a szegényesebb városképe, utcaképe, és igazából minden megjelenített díszleteleme adott egy különleges hangulatot. Bájos volt a főszereplő, bár ambivalens érzéseim vannak olyankor, amikor az egymásba szerető karakterek között van ránézésre vagy 20 év korkülönbség, főleg, hogy a nő épp csak felnőtt, még gyermekinek, zsengének tűnik... több»