Harcosok klubja

Annak idején láttam a Harcosok klubját, de egyáltalán nem tetszett. Aztán most újra elővettem, mert annyi elismerő véleményt olvastam róla, hogy újra feltámadt bennem a kétely: talán velem van a baj, amiért nem tetszik. Tehát megnéztem megint, de az ... Többa helyzet, hogy a véleményem nem sokat változott. Szinte zéró realitás van az egészben. A fő karakter kettős személyiség: egyrészt egy unalmas hivatalnok, közben pedig egy verekedős, illegális klub főszervezője is. Mivel inszomniában (kóros álmatlanságban) szenved, tudata kitalál egy vagány bunyós fickót, aki ugyancsak ő maga. Nyomiknak szervez garázs-bunyókat, ahol a kikímélt életet élő és unatkozó középosztálybeli pasasok egymást verhetik péppé. Közben mozgalma felfejlődik (afféle forradalmi mozgalom lesz belőle), és két énje egymás ellen fordul. A fazon önmagát veri meg folyamatosan. Gyönyörű. Kivéve, hogy nulla benne a realitás. Közben a filmet áthatja végig egy nyomasztó légkör. A főszerepekben Brad Pitt és Edward Norton, a rendező: David Fincher. Az egész összefoglalható úgy is, hogy a film a túl jó sorban élő és ezért unatkozó amerikai felső-középosztály frusztrációja. Nem voltam vevő rá. Bocs azoktól, akik imádják.

Számomra a Harcosok klubja kétségtelenül az Amerikai Pzichó antitézise. Palahniuk regénye ugyanis szembemegy mindennel, amit Ellis ábrázolt, bár fontos azt is megyjegyezni, hogy Ellis nem egy generációs regényt próbált meg írni, míg Palahniuk nagyon ... Többis megközelítette ezt az értelmezési lehetőséget. Innen nézve egyébként a Harcosok klubja akár zsákutca is lehet, hiszen a fogyasztói társadalom problémájának kérdése épp annyira ráhúzható a fiatalabb generációkra is, és az ember rájön, hogy a Harcosok kluba ebből a szempontból épp csak karcolja a felszínt. Nagyon hatáskeldő mind a film, mind pedig a regény maga, és ha az ember elégszer megnézni, rájön, hogy talán egy kissé rá is szedték, még akkor is, ha a sztori pokolian őszinte kegyetlen. Mindenesetre a Harcosok klubja még mindig egy jó alap ahhoz, ha kockára akarjuk tenni a gondolkodásmódunkat, utána viszont érdemes tovább ásni, fúrni.

Egyszerűen zseniális. Kultuszfilm. David Fincher legnagyszerűbb alkotása. A sztorija annyira érdekfeszítő, hogy sokadjára is leköti az embert. Nyersen tálalja a világ dolgait. A társadalomkritika, amit Brad Pitt Tyler Durden szerepében megfogalmaz az... Több még mai aktuális és helytálló. Filozófiai jellegű monológjai fájóan igazak. A társadalmi elvárásokba belefásult, a monotóniába, céltalanságba, unalomba belefulladó emberek kísérletet tesznek arra, hogy kitörjenek rabságukból. Erre beleesnek egy másikba. A főszereplők jól hozták a figurákat, minden klappolt. Azok közé a filmek közé tartozik, amelyek megnézése után csak ülsz és nézel magad elé, elgondolkodsz az életeden és az egész világon. Számomra a film legfontosabb üzenete az, hogy a mai fogyasztói társadalom ugyanolyan beteges, mint a harcosok klubja. A társadalom elhiteti velünk, hogy el tudjuk érni a tökéletességet, csak vennünk kell hozzá különböző státusz szimbólumukat. Szerintem ez ma még igazabb. A zárókép és zárómondat mindent visz.

Nihilista f*szfejek, mondom a kívülállóknak a filmről... Csak, hogy nehogy közéjük álljak (a Klubba). Ez a film túl jó hogy ne, és túl káros, hogy rajongjak érte.