A remény rabjai

Annyi helyen szerepel A remény rabjai a filmtörténelem legjobb filmjeként, hogy az ember egészen elképed azon, hogy nem kapott Oscart 1995-ben. Ennek van természetesen egy nagyon egyszerű magyarázata: éppen akkoriban, amikor Frank Darabont elkészült vele, megrendeztek két másik, ugyancsak különleges és zseniális filmet, mégpedig a Forrest Gumpot és a Ponyvaregényt. Így a 67. Oscar-gálán ez a két film egyaránt indult A remény rabjai ellenében, és a kritikusok a Forrest Gumpot, illetve a Ponyvaregényt halmozták el inkább díjaikkal. A sors iróniája, hogy bár A remény rabjai mindkettőnél jobb, az 1995-ös döntnökök másképp ítélkeztek. Darabont filmje sokrétegű történet barátságról, kitartásról és igazságérzetről, melyeket két remek színész alakításában élhetünk át, ők Morgan Freeman és Tim Robbins. A központi karakter egy hétköznapi bankár, aki ártatlanul kerül 20 évre börtönbe felesége és annak szeretője megöléséért. A rabok közt ismeri meg későbbi örök barátját, Redet. Legalább tucatszor láttam, és mindig erőt adott nekem a történet.

Már idejét sem tudom, mikor láttam először, de emlékszem rá, hogy meghatározó élmény volt. Talán az egyik első 'igazi' dráma volt, amit a tinédzser éveim alatt láttam, és biztosan tudom, hogy nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megkedveljem a zsánert, és hogy nekiessek Stephen King könyveinek.

Zseniális film a maga nemében. Morgan Freeman és Tim Robbins is nagyot játszik. Érdekes, izgalmas, persze néha elszomorító, és megmosolyogtató a darab, érdekes, izgalmas karakterekkel megtűzdelve. Az emberi kitartás...ami megfogott, és persze a hatal... Többmas emberi elme. Kitervelni, kigondolni, várni, és végül végrehajtani! Remek élmény... .Ajánlott kategória.

Hihetetlen, hogy ez a film semmilyen díjt sem nyert, bár azok nagyon erős évek voltak filmgyártás szempontjából. Hangulatos történet, ahol életfogytiglan emberek állnak a középpontban, még is egy nagyon finom humort is bele tudtak vinni a készítők, megfelelő ízléssel.