Audrey Hepburn Hollywood minden idők talán egyik legbájosabb színésznője volt, eme báj mögött viszont mindig is az elszigeteltség és a veszteség állandó érzése húzódott, amelyet a színésznő sohasem tudott igazán magáról lerázni.
Annak ellenére, hogy a világ egyik legkedveltebb színésznője volt, Hepburn mosolya és könnyed, gondtalan nyilvános személyisége nagyobb sötétséget rejtett. “Apám azt mondta a nagymamámról, hogy a legjobban őrzött titok Audreyval kapcsolatban az, hogy szomorú volt” - nyilatkozta róla unokája, Emma Ferrer a Vogue magazinnak. Csak a hozzá legközelebb állók tudták, hogy Hepburn milyen valódi lelki sebeket hordoz magában, ez viszont szinte sosem látszott elbűvölő színészi teljesítményén.
BOLDOGTALAN CSALÁDI HÁTTÉR
Audrey Hepburn szülei mindketten támogatói voltak a fasiszta eszméknek az 1930-as években, a színésznő apja kapcsolatban állt a British Union of Fascists (Fasiszták Brit Szövetsége) nevű szervezettel. A férfi ráadásul elhagyta a családot, amikor Audrey mindössze 6 éves volt csupán. “Apám távozása volt az első nagy csapás, amit gyerekként kaptam, ez egy olyan trauma volt, ami nagyon nagy nyomot hagyott bennem, egy életre elbizonytalanított... anya elmagyarázta, hogy elutazott, és nem jön vissza” - nyilatkozta a színésznő a The Guardiannek. A további értesülések szerint Hepburn és apja kapcsolata örökre rideg maradt.
EGY ÁLOM FELADÁSA
Audrey Hepburn Angliában tanult balettozni, mielőtt édesanyja Hollandiába költöztette a családot, a második világháború kitörése miatt viszont fel kellett adnia ezt az álmát, mivel a család számára akkoriban a túlélésről kezdtek szólni a mindennapok. Noha a háború után Audrey visszatért Londonba, hogy folytathassa a tanulmányait, jelentkezését azonban elutasították azzal az indokkal, hogy “túl magas”. A tánc iránti lelkesedése ellenére, amely későbbi filmes munkáiban is megmutatkozott, többek között a Mókás arc című filmben, amelyben Fred Astaire oldalán szerepelt.
SOSEM VOLT MEGELÉGEDVE A KÜLSEJÉVEL
Audrey Hepburn sosem volt képes úgy látni magát, ahogy a világ látta őt. Nem sokkal 1993-ban bekövetkezett halála előtt, ahogy arról a Los Angeles Times beszámolt, üzenetet küldött, amelyben köszönetet mondott színésztársainak, producereinek és rendezőinek, akik "egy teljesen ismeretlen, bizonytalan, tapasztalatlan, sovány csajt irányítottak és tápláltak egy piacképes árucikké".
Helena Coan filmrendező szerint, aki az Audrey című dokumentumfilmet készítette, Hepburn önbizalomhiánya mind a külsejével kapcsolatos aggodalmában, mind a férfiakkal való kapcsolataiban megmutatkozott. “Hallani, ahogy ezeket összekapcsolja az apjával való kapcsolatával és a mély elhagyatottsági problémáival, hallani ezeket az intim részleteket, annyira furcsa volt" - mondta Coan.
ÉLES KRITIKÁK A SZÍNHÁZI SZCÉNA RÉSZÉRŐL
Audrey Hepburn a My Fair Lady című filmben nyújtott alakításával érte el pályafutása legnagyobb áttörését. Noha Julie Andrews korábban hatalmas sikert aratott Eliza Doolittle szerepével a Broadway színpadán, a Warner Brothers a filmváltozatban Hepburnt választotta Andrews helyett. A döntést annak idején kisebb felbolydulás övezte a színházi szakma részéről. A film számos jelölést kapott az 1964-es Oscar-gálán, amelyből nyolcat meg is nyert, köztük a legjobb filmnek járó díjat is. Hepburnt azonban feltűnően kihagyták a jelöltek közül. Abban az évben az Oscar-díjat Andrews kapta a Mary Poppins című filmért.
SIKERTELEN HÁZASSÁGOK
Bár Audrey Hepburnt számos színésztársával kötötték össze, mindössze kétszer ment férjhez, és egyik házassága sem volt teljesen sikeres. Hepburn első házasságát Mel Ferrerrel kötötte, és ahogy a Vogue is megjegyezte, nem igazán illettek össze. Egy gyermekük született, Sean Ferrer, de nyolc évvel a fiú születése után, 1968-ban elváltak. Hepburn egy évvel később, 1969-ben újra férjhez ment, bár második férje, Andrea Dotti sem volt a legjobb párosítás. Ahogy a Vogue megjegyezte, gyakran látták és fotózták több száz másik nővel, és a hírek szerint hírhedten hűtlen volt.
Nehéz gyermekkora és hollandiai nélkülözései miatt Audrey Hepburn nagyra értékelte a családot, és nagyon szeretett volna sajátot alapítani. A Harpers Bazaar értesülése szerint Hepburn az 1960-as években elvetélt, illetve 1974-ben újabb vetélésen esett át.
JÓTÉKONYSÁGI TEVÉKENYSÉG ÉS BELSŐ SZORONGÁSOK
“Tele vagyok dühvel önmagunk iránt” - nyilatkozta egy alkalommal a színésznő a világ helyzetével kapcsolatban. Azok a problémák, amelyek jótékonysági munkájához vezették, megviselte a belső állapotát, és a színésznőt, aki megőrizte a ragyogó külsőt, legalábbis részben mélyebb harag motiválta. A második világháború túlélése mély érzelmi sebeket hagyott maga után, amelyek soha nem gyógyultak be teljesen.
ELMARADT ELISMERÉSEK
Hepburn életében mindössze egyetlen Oscar-díjat nyert a Római vakáció nyújtott alakításáért. Bár az évek során még többször jelölték a rangos elismerésre. Annak ellenére, hogy a közönség nagyon szerette, a legtöbb kitüntetését posztumusz kapta. A Jean Hersholt Humanitárius Díjat 1993-ban bekövetkezett halála után fia, Sean Ferrer vette át. Hasonlóképpen, Emmy-díjat nyert egy dokumentumfilmes műsorért, amelyet súlyos betegsége előtt készített, ám ezzel a díjjal is csupán halála után tüntették ki.
AZ UTOLSÓ HÓNAPOK
Utolsó napjai keserédesek és tragikusak voltak. Szeretett volna visszatérni Svájcba, ahol élete jelentős részében élt, de kényes állapota és legyengült szervezete miatt nem tudott volna kereskedelmi légitársasággal repülni. Audrey Hepburnnek élete végén vakbélrákja alakult ki, amellyel 1992 novemberében műtötték meg. Orvosai bizakodóak voltak állapotával kapcsolatban, a színésznő egészsége azonban nem javult. “Ez volt a legszebb karácsony, amit valaha is átéltem” - nyilatkozta nem sokkal halála előtt. Audrey Hepburn 1993. január 20-án hunyt el családja körében.