Egyszerűen csalódás

2019.03.21 04:59 Attila G. Olvasottság: 373x

1

Éppen most volt szerencsém látni ezt a filmet. Egy másik, eleinte érdekesnek tűnő, de egyre unalmasabbá váló film után felejtődött az adott csatornán a tévé. Eleinte nem tudtam, mi lehet ez a film. A kezdő képsorok felemás érzést hoztak.

Felkeltették a kíváncsiságom, mégis, valamiért némiképp eltántorítók voltak. Ez az érzés az utolsó másodpercig fennmaradt. Aztán utánanéztem, mi ez a film, s rájöttem, hogy már régóta akartam látni, mert moziban nem sikerült elcsípni. Noomi Rapace miatt akartam látni.

Szerelem volt első látásra, amikor A tetovált lány című filmben láttam. Iránta való szimpátiám azóta is töretlen, és talán soha véget nem érő. A legtöbb filmjéhez már a (lélek)jelenlétével ad egyfajta sajátos misztikus hangulatot; legyen szó akár például a Millennium-trilógiáról, a Babycallról, a Gyilkos vágyakról, vagy a Hét nővérről.
Amit Noomiról írtam az imént, az talán egy csekély mértékben erre a filmjére is igaz. Jó volt őt látni ebben a szerepben is. Viszont... Bár ez nem feltétlen az Ő hibája, ezt a filmben a szememben az ő személye sem menthette meg. Egy kissé erőltetettnek, lélekzavarónak éreztem, de Noomi miatt egyszerűen végig akartam nézni ezt a filmet. Lehet, hogy túlságosan fáradt voltam, de sokáig egynéhány személyről nem tudtam eldönteni, homályos volt, hogy ki kicsoda, mi a funkciója, mit keres a filmben, csupán a habitusuk alapján volt némileg sejthető. S nem éreztem úgy, hogy úgy igazán előre haladna az egész. Nyomon tudtam követni a történetet, de derült égből villámcsapásként ért a vége. Az sem feltétlenül volt teljesen világos, hogy miért kapta ezt a címet, bár egyszer szó volt benne 44+1 áldozatról, s tény, hogy akadtak a filmben elárvult gyermekek. Egyébként a film egyik szereplőjét meg kifejezetten nem szeretem. Most sem nyújtott igazán semmi extrát, lapos volt az alakítása. Akárhányszor látom, talán egy-két kivételtől eltekintve egyre inkább meggyőződök arról, hogy a színészet nem feltétlenül az ő pályája; olykor szinte észrevehetetlen, felejthető. Csupán azért nem írom le a nevét, mert sokanrajongnak érte. Ízlések és pofonok. TALÁN Ő "oltotta ki" egy kissé egyik kedvenc színésznőmet, és a már-már remélt misztikus hangulatot. Na de, tőle függetlenül is én ezt egy pocsék és túlságosan hosszú filmnek éreztem.

Az lett volna hozzászólásom eredeti címe, hogy "Hatalmas csalódás", s az egyetlen csillagot is kedvenc színésznőmnek köszönhetően adtam volna. Viszont az illető hölgy karakter hozott egy fordulatot, ami igazából tetszett, s talán adott némi lendületet. Emiatt némiképp megváltoztak a dolgok, az értékelés és a cím. Mégis egyre inkább vártam a film végét. Amit nem győztem kivárni. Ezt a hozzászólást a film vége előtt egy-két perccel elkezdtem írni. S végre ennek is a végére értem.