Perry kapitány behajózása Japánba a "fekete hajóival" alaposan felkavarta a helyi viszonyokat a szamurájkor vége felé. Mindkét oldal teljes mellszélességgel állt ki a nézetei mellett. A haladás pártiak számára az amerikai gőzösök ereje, rajtuk az ágyúkkal és más lőfegyverekkel, megmutatta, hogy mennyire elmaradott a társadalmuk. Tartottak tőle, hogy Japán áldozatul eshet a Nyugat hódításának.
A harcos kaszt védelmezői ugyanettől féltek, ezért ragaszkodtak a további bezárkózáshoz, abban bízva, hogy az "idegen ördögök" túl drágának találják a nyílt konfrontációt az elszánt szamurájokkal. Persze ott voltak azok is, akik a nyitást és a hagyományőrzést egyszerre tartották megvalósíthatónak. Eszmék és gondolatok kavarogtak a nép között, hatalomvágytól és félelemtől egyaránt áthatva, miközben a politikai frakciók nehezen értelmezhető beszédei csak okozták a zűrzavart.
Kendzsi Misuminak régóta dédelgetett terve volt, hogy elmondja a saját gondolatait erről az időszakról. Végre megkapta a lehetőséget, amely egyben az utolsó nagyfilmje lett. Váratlan halála előtt még néhány epizódban bábáskodott az akkor már Katsu kezében lévő TV-s Zatoichi sorozatban, de több megmérettetés nem jutott neki.
Az utolsó rendezése magán hordozza a rendezői pályafutása összes fémjelét. Kiváló képek, tempós történet, fantasztikus technikával rendelkező színész-harcművészek életszagú összecsapásai, amelyeket megfejeltek a korszakra jellemző rázós, de nem öncélúan durva, piros festékben bővelkedő jelenetekkel. Sajnos az nem változott, hogy a forgatókönyv és a szövegek alapos összerakása sosem tartozott a rendező erősségei közé, maradt a tisztes középszer szintjén.
Az jó döntés volt, hogy nem egy tanmesét akartak összehozni, így a történelmi események és a kalandos elemek érdekes vegyítését láthatjuk. Hozzáteszem, Misumi sosem rágta szájba a filmjeiben a mondanivalót. Ezért a teljes élvezethez szükséges a történelmi végkorszak fontosabb eseményeinek ismerete, mert más-más megvilágításba helyeznek bizonyos karaktereket. A japán nézőknek aligha okozott gondot a részletezés kerülése, de nálunk nem árt előtte pár hasonló témát megnézni a fogyasztónak.
Például ilyen történetek a Hitokiri, Goyokin, When The Last Sword Was Drawn, Shinsengumi - Assassins of Honor (1969, R: Tadashi Sawashima), The Sword of Doom, Inn of Evil - Az ördög fogadója, A Cruel Story (1964), Assassination (1964), Samurai (1965, R: Kihachi Okamoto). Magyarítás mindhez akad. További részletek a kritikai részen.
78 Okami yo rakujitsu o kire (1974)
Sugi Toranoszuke betegeskedő fiú, emiatt az apja nem sokra tartja. Elkeseredésében a folyóba veti magát, de egy arra járó szamuráj megmenti. Sőt, magához veszi és felneveli. A... több»
Szereplők: Ken Ogata, Hideki Takahashi, Takahiro Tamura, Teruhiko Saigō, Masaomi Kondô
