Ha már annyian elővették ezt a filmet, én is lepötyögnék pár gondolatot róla most, hogy megcsinálták az új változatot is (azokkal a híres bunyós jelenetekkel). Az eredeti sztori egy 1989-es darab, és tény, hogy kultuszfilm lett belőle (bármennyire is azt olvasom mostanában itt-ott, hogy nem volt népszerű), valójában mindenki szerette akkoriban. Én középiskolásként természetesen szintén ráindultam (a haverokkal megnézve), mert Patrick Swayze szálkás kigyúrtságával valóban megtestesítette a szikár bunyós alakját. (Én azokban az években váltottam a taekwondoról a bokszra, de még az első nagy KO-m előtt voltam, tele naivitással arról, hogy milyen egy valódi csupaszöklű harc az életben.) Emlékszem, kielemeztük a rúgásokat, ütéseket, és nagy viták folytak arról, hogy mi a hatékonyabb küzdősport egy diszkó közegben. Persze ma már jobb bunyókat csinálnak a filmekben (le a kalappal a Gyllenhaal–McGregor párharc előtt az új feldolgozásban), de azért a 89-es harc sem rossz. Én ezt a filmet ma is imádom, és szerintem még ma is nagy a rajongótábora idehaza. Nem véletlenül: valahogy elindított akkoriban egy generációt a küzdősportok felé. Ma minden fiatal a telóját nyomkodja, mi meg diszkókba jártunk és edzőtermekbe. Valahogy azt mondanám: ÉRTETTÜK ezt a filmet.
Ha már annyian elővették ezt a filmet, én is lepötyögnék pár gondolatot róla most, hogy megcsinálták az új változatot is (azokkal a híres bunyós jelenetekkel). Az eredeti sztori egy 1989-es darab, és tény, hogy kultuszfilm lett belőle (bármennyire is azt olvasom mostanában itt-ott, hogy nem volt népszerű), valójában mindenki szerette akkoriban. Én középiskolásként természetesen szintén ráindultam (a haverokkal megnézve), mert Patrick Swayze szálkás kigyúrtságával valóban megtestesítette a szikár bunyós alakját. (Én azokban az években váltottam a taekwondoról a bokszra, de még az első nagy KO-m előtt voltam, tele naivitással arról, hogy milyen egy valódi csupaszöklű harc az életben.) Emlékszem, kielemeztük a rúgásokat, ütéseket, és nagy viták folytak arról, hogy mi a hatékonyabb küzdősport egy diszkó közegben. Persze ma már jobb bunyókat csinálnak a filmekben (le a kalappal a Gyllenhaal–McGregor párharc előtt az új feldolgozásban), de azért a 89-es harc sem rossz. Én ezt a filmet ma is imádom, és szerintem még ma is nagy a rajongótábora idehaza. Nem véletlenül: valahogy elindított akkoriban egy generációt a küzdősportok felé. Ma minden fiatal a telóját nyomkodja, mi meg diszkókba jártunk és edzőtermekbe. Valahogy azt mondanám: ÉRTETTÜK ezt a filmet.