Egy horrorfilm folytatása esetén némileg elvárható lenne, hogy megközelítse az előző rész színvonalát, főleg abból a szempontból, ha a történetben van elegendő potenciál. Az 1997-es, Robert Kurtzman által rendezett első Halálosztó című filmben bőven volt annyi pozitívum, hogy szinte azonnal elkezdjék fejleszteni a második részt. A második rész producere, Tony Amatullo úgy gondolta, hogy ha már az első rész esetében is Jack Sholdert akarták a rendezői székbe, akkor miért ne adná meg neki most azt a lehetőséget, hogy ő készítse el a forgatókönyvet, és így talán elvállalja majd a rendezést is (ugyanis az első Halálosztó film esetében Jack Sholder azért nem vállalta el a rendezést, mert nem tetszett neki a forgatókönyv). Mr. Sholder ebbe bele is ment, és azt kell hogy írjam, talán még a forgatókönyv volt az egyik legkisebb hibája a folytatásnak. Nézzük hát, milyen is lett a Halálosztó 2. - A gonosz sosem hal meg... című film!
Sok helyen olvastam már azt a felvetést, hogy a folytatás már abból a szempontból is halálra volt ítélve, hogy míg az első rész esetében közel 5 millió dollár állt a stáb rendelkezésére, addig itt már csak ennek az összegnek a fele, vagyis 2,5 millió dollárból kellett gazdálkodniuk. Nos, ez bizonyára nagyban befolyásolhatta a film technikai kivitelezését, de azért azt ne feledjük, hogy míg az első rész esetében igencsak jól csengő nevek tarkították a stáblistát, akik valószínűleg meg is kérték a maguk ki összegét, addig a folytatásnál egyedül Andrew Divoff volt az egyetlen húzónév a stábban. Valószínűleg a megnyirbált költségvetés miatt itt már nem tudtak együtt dolgozni a K.N.B. EFX maszk- és trükkmestereivel, ami viszont nagyon is erősen meglátszott a film technikai kivitelezésén. Nem állítanám, hogy botrányosan rosszak voltak a filmben a maszkok és a trükkök, de azért bőven elmaradtak az első részben látottaktól. Minden bizonnyal mindezt látták is a készítők, ezért mindezt két dologgal próbálták ellensúlyozni. Az egyik az volt, hogy jóval kevesebbszer próbálták a maszkokért és a trükkökért felelős személyeket foglalkoztatni, és ha mégis szükséges volt, akkor megpróbálták ezen jeleneteket jóval véresebbre elkészíteni, mint az elődjénél. A másik dolog, amivel megpróbálkoztak, hogy nagyobb hangsúlyt próbáltak fektetni a film történetére. Sajnos azt kell hogy írjam, hogy mindkét dolog hagyott azért bőven kivetnivalót maga után.
Ugyanis míg a maszkok és trükkök terén érezhetően megpróbáltak megmaradni a morbid vonalon, akárcsak az első rész esetében, de valahogy mégsem sikerült azt a hatást elérniük, mint az elődjénél. Maga a film forgatókönyvén is érződött, hogy voltak kimondottan jó ötletek benne, ugyanis ha már a gonosz dzsinnünk kívánságok után epekedik, akkor mind a börtön, mind pedig a kaszinó ideális helyszínválasztásnak tűnhet. Viszont itt meg is állt a tudomány a forgatókönyvírónál, és mindenáron bele akart vegyíteni még némi kereszténységet a dzsinn eredettörténetébe, ami viszont látványosan gyengére és egyben feleslegesre sikeredett. A gond leginkább az volt ezzel, hogy sajnos a film történetének egy jelentős részét ezzel akarták kitölteni. Ráadásul pedig a történet lezárása kísértetiesen hajaz az első rész végére.
Sajnos azt kell hogy írjam, hogy ennek a filmnek egyértelműen egyetlen komoly pozitívuma maga a dzsinnt alakító Andrew Divoff alakítása volt, aki továbbra is lubickolt a karaktere adta lehetőségekben. E dolog kivételével viszont minden más terén messze elmarad az első részhez képest, emiatt pedig én két csillagra értékelném a látottakat.
Amikor egy kispályás tolvajlány, Morgana lövöldözésbe keveredik, egy eltévedt golyótól csak egy különleges vöröskõ menti meg az életét. A kõ nem más, mint a Dzsinn... több»
Szereplők: Corey Haim, Tommy Lister, Oleg Vidov, Bokeem Woodbine, Paul Johansson
