A Barbie egyszerre akar minden lenni: görbe tükör a kapitalizmusra, feminista kiáltvány, kritika a patriarchális rendszerre, transzformatív metafilm, anya-lánya sztori, felnövéstörténet, Truman show... Ki szerint volt ez jó ötlet?
Történetünk Barbielandben kezdődik, ahol főszereplőnk, Barbie „meghibásodik”, és miután beszél a többi Barbie-val és Furcsa Barbie-val, elhagyja Barbielandet, hogy megtalálja, mitől lesz újra Barbie egy Barbie. Igen, ez a szó annyiszor hangzik el a filmben, hogy a vége felé már vér folyt a fülemből. A történetbe bekerül Ken is, aki egy idő után saját céljait próbálja felfedezni, mely érdekesnek hatott, és a maga módján vicces volt a film.
Később pár emberi szereplőt is kapunk, akik annyira felejthetőek és fölöslegesek, hogy a film több ponton elfelejti, hogy egyáltalán ott vannak, és nem is mutatja őket. Ez nem tudom, egy vágási hiba-e, de rengetegszer volt olyan érzésem, hogy bizonyos jelenetek az asztal alatt maradtak. Például a Barbie-gyár főnökei úgy vándorolnak jelenetből jelenetre, mintha a rendező nem tudná, mit kéne kezdeni velük. Az igazság az, hogy a Barbie egy kicsit erőltetettre sikerült, a karakterek az arcunkba mondják a film igazságait, nem megtapasztaljuk vagy felfedezzük a társadalmi rendszerek problémáit, hanem igénytelenül ledarálják és leegyszerűsítik nekünk. Greta Gerwigtől egy sokkal mélyebb és okosabb sztorit vártam. Nem túl mélyen van egy jó film elrejtve a Barbie-ban, de ahhoz le kell csupaszítani rengeteg fölösleges és ellentmondásos elemet.
A történet első felében főszereplőnk arra jön rá, hogy jelenléte nem csökkentette a sztereotípiákat, sőt növelte azokat. Ezzel párhuzamosan az elnyomott Ken meg rájön, hogy a férfiak által irányított világ mennyivel jobb, mint Barbieland. Ez a két konfliktus már önmagában elég érdekes lett volna, és csak ezt a vonalat kifejteni szerintem egy tematikusan és kulturálisan érdekes történetet eredményezett volna. Azonban Gerwig tovább pakolta a filmet, metaelemekkel, céges irányítással, macsóság lealacsonyításával. A végén vakartam a fejem, hogy most akkor mi az üzenet? Az agymosottság rossz, de Barbieland önmagában egy agymosoda; valótlan ideálok, amik nem is segítenek lányokon (mármint a film narratívája szerint). De a film végül ezt a rendszert állítja vissza. Nem értem.
52 Barbie (2023)
akció | családi | dráma | fantasy | kaland | romantikus | vígjáték
Barbielanden minden a helyén van, a frizura tökéletes, a ruhák csodálatosak és minden kiegészítő passzol, egyszóval: ez egy tökéletes világ, legalábbis külsőleg. Aki itt akar... több»
Szereplők: Margot Robbie, Ryan Gosling, Helen Mirren, Will Ferrell, Michael Cera
