Dany Boon filmjeit mindig örömmel fogadom, hiszen szimpatikus vígjátékszínész, és sokszor adott egy kis pluszt a francia humorhoz. Az utóbbi években azonban valami megváltozott nála – finoman szólva sem tud kitűnni a középszerűségből, pedig ezúttal minden az ő kezében volt: a forgatókönyv, a rendezés és a főszerep is. Ha végignézem a filmográfiáját, azt kell mondanom, jobban szórakoztam azokon a filmeken, ahol „csak” színészként vett részt…
A RAID - A törvény nevében első 20 perce egyszerűen pocsék. A főhősnő szerencsétlensége és bemutatása inkább irritáló, mint humoros, és egyből rossz előjel a következő másfél órára. Nehéz elképzelni, hogy valaki megkedvelje őt ezekben a jelenetekben. Dany Boon macsó karaktere ugyan hozhatott volna némi pluszt a filmbe, de sajnos teljesen üres marad, és nem sikerült belőle igazi poénokat kihozni.
A történet egy ponton belendül – az elnök apuka protekciós beavatkozása érdekes ötlet –, de a humor terén annyi kihagyott ziccer van, hogy nézni is fáj. Természetesen a kötelező romantikus szál sem maradhatott ki, de annyira hirtelen és előzmény nélküli, hogy konkrétan vissza kellett tekernem, mert azt hittem, elaludtam 10-20 percre… pedig nem, egyszerűen csak ennyire kidolgozatlan a forgatókönyv.
Sajnos vígjátékként erőltetett és vérszegény. Az a néhány jelenet, ami megmosolyogtatott, túl kevés egy 100 perces filmhez, és ráadásul nem is a két főszereplő bohóckodásának köszönhető. Maga a téma jó, de a túltolt idétlenség teljesen taccsra vágja az egészet. Még mindig imádom a francia vígjátékokat, de 2017-ben több félresikerült próbálkozással találkoztam, mint kellett volna…
58 RAID - A törvény nemében (2016)
Egy nő a nemzet legkiválóbb fegyveres egységében? Miért ne? Bár Johanna nem az a kimondott rendőr alkat, de édesapja befolyásának hála felveszik a kiképzésre, ahol a fiatal... több»
