Wes Anderson elég groteszk személetét láthatjuk a Kutyák szigetében. A történet Japánban játszódik, ahol a kutyák valamiféle vírust terjesztenek, éppen ezért egy külön szigetre záratja őket Megaszaki polgármestere. Persze az ellenszert nem célja megtalálni. Azonban unokaöccse a szigetre szökik, hogy meglelje száműzött kutyusát. Kedves kis egyszerű mese lenne, de a történet mögött olyan fontos dolgokról beszél a film, mint az emberi kegyetlenség, népirtás és az emberek manipulálása.
Elsőre nem várná az ember, hogy ilyen komolyságokba merül egy animációs film, de épp ezért volt annyira érdekes történet. Brutalitása ellenére sem egy darabolós meséről van szó, mint inkább egy kedves kis üzenet négylábú barátaink felé. Hisz, ha az eredeti címet vesszük alapul “Isle of Dogs” = “I Love Dogs” is erre utal. A kutyák nemes jellemét is bemutatja, de ezt megtarkítják a rájuk olyannyira jellemző mókás viselkedésükkel és gondolkodásukkal. Látványvilágát tekintve a tájak festőiek, még ezzel az egyedi ábrázolástechnikával együtt is.
Ami kicsit hibádzott benne, az az, hogy a mellékszereplőkre kevesebb idő jutott, mint Atarira és Vezérre. Ezt leszámítva szerintem nagyon kellemes mű, kutyásoknak ajánlott.
Wes Anderson elég groteszk személetét láthatjuk a Kutyák szigetében. A történet Japánban játszódik, ahol a kutyák valamiféle vírust terjesztenek, éppen ezért egy külön szigetre záratja őket Megaszaki polgármestere. Persze az ellenszert nem célja megtalálni. Azonban unokaöccse a szigetre szökik, hogy meglelje száműzött kutyusát. Kedves kis egyszerű mese lenne, de a történet mögött olyan fontos dolgokról beszél a film, mint az emberi kegyetlenség, népirtás és az emberek manipulálása.
Elsőre nem várná az ember, hogy ilyen komolyságokba merül egy animációs film, de épp ezért volt annyira érdekes történet. Brutalitása ellenére sem egy darabolós meséről van szó, mint inkább egy kedves kis üzenet négylábú barátaink felé. Hisz, ha az eredeti címet vesszük alapul “Isle of Dogs” = “I Love Dogs” is erre utal. A kutyák nemes jellemét is bemutatja, de ezt megtarkítják a rájuk olyannyira jellemző mókás viselkedésükkel és gondolkodásukkal. Látványvilágát tekintve a tájak festőiek, még ezzel az egyedi ábrázolástechnikával együtt is.
Ami kicsit hibádzott benne, az az, hogy a mellékszereplőkre kevesebb idő jutott, mint Atarira és Vezérre. Ezt leszámítva szerintem nagyon kellemes mű, kutyásoknak ajánlott.