Nem sokszor fordul elő, hogy a lacani szubjektum és a posztmarxi vadkapitalizmus ilyen, búvópatakként feltörő gondolati harmóniában egyesüljön egy nagyszerű filmben, de a Felhőkarcoló pont egy ilyen alkotás. Dwayne Johnson mint a 21. századi fogyasztó-hős archetípusa már Jungnál is megjelent, Pablo Schreiber pedig, mint az antropocénből korunkra hátramaradt, a falkát egy egységgé tömörítő ősapa, aki az ún. "toronyházban" magaslik a társadalom szintje felett, egészen kiváló ötlet korunk egyik legnagyobb rendezőzsenijétől, Rawson Marshall Thurbertől, akinek már most olyan kultfilmeket köszönhetünk, mint a Családi üzelmek (atyaég, mekkora mozi volt), vagy a Könnyű nőcske, ami a Felhőkarcoló afféle feminin ellentétpárja, annyi különbséggel, hogy egészen másról szól. De visszatérve a filmhez, emelem kalapom, természetesen 5-ből 5 csillag.
Nem sokszor fordul elő, hogy a lacani szubjektum és a posztmarxi vadkapitalizmus ilyen, búvópatakként feltörő gondolati harmóniában egyesüljön egy nagyszerű filmben, de a Felhőkarcoló pont egy ilyen alkotás. Dwayne Johnson mint a 21. századi fogyasztó-hős archetípusa már Jungnál is megjelent, Pablo Schreiber pedig, mint az antropocénből korunkra hátramaradt, a falkát egy egységgé tömörítő ősapa, aki az ún. "toronyházban" magaslik a társadalom szintje felett, egészen kiváló ötlet korunk egyik legnagyobb rendezőzsenijétől, Rawson Marshall Thurbertől, akinek már most olyan kultfilmeket köszönhetünk, mint a Családi üzelmek (atyaég, mekkora mozi volt), vagy a Könnyű nőcske, ami a Felhőkarcoló afféle feminin ellentétpárja, annyi különbséggel, hogy egészen másról szól. De visszatérve a filmhez, emelem kalapom, természetesen 5-ből 5 csillag.