Minden kétséget kizáróan valóban az egyik leghitelesebb – az alkohollal kapcsolatos függőséget egy az egyben demonstráló – film. Háromszoros éljen és juppié a szereplőválogatást bonyolító castingos számra, aki élete legjobb döntéseit hozta, amikor színészeinket a fő szerepekre kiválasztotta.
Nicolas Cage-nek karrierjében nem igazán jutott ki a minőségi munkákból, talán e mozi előtt mindösszesen egyszer. Annyit azért a védelmében el lehet mondani, hogy bár nem színész zseni, egy-egy rendező azért képes volt arra, hogy igazán színvonalas, kvalitásos színészi játékot tudjon volt kihozni belőle.
Aki filmbéli párját – Elisabeth Shue-t – csak ritkán látta vásznon (többek közt említendő az egykori elismerésre méltó Karate kölyökben), annak igazán fantasztikus lehet újra ennyi év után látni játszani. Az idő és az évek a legpatinásabb módon érlelték meg színészi képességeit, és nagyon elbűvölő ebbéli szerepében.
Talán nem újdonság kimondani azt, hogy a történettel kapcsolatban a legtöbb nézőben újra és újra az okok és az indítékok ötlenek fel. Igaz, ami igaz – nem is kifejezetten erre fektettek hangsúlyt a készítők. Leginkább a körülményeket és az infernális hatást szerették volna reprezentálni, és a maga horror jellegében bemutatni – ez nem is kétséges. Nos erre nem is kell sokat várni, már az első negyed fertály tartogat letaglózó képsorokat. Hogy miért az egész hercehurca? Talán a társadalmunk és a alkohol köré szerveződött rózsaszín glória végtelen ködfátylai, amelyek a legártalmatlanabbnak és a leginkább magától értetődőbbnek állították be generációk sokaságán át a poharak folytonos emelgetését. Minden valószínűség szerint valamilyen pokoli hatásról lehet szó, mely sosem volt annyira egyértelmű, mint megannyi más társa a bódulatban – nem is említvén a modern társadalom szupergyilkos drogjait.
A vérfagyasztó és lidérces benyomások részletezésén kívül eme alkotás azért önmagában is megállni képes nagy dráma és tragédia, melyben a komolyabb ambíciókat dédelgetni képtelen embertársainkat csak akkor vesszük észre igazán, ha a lejtmenetben már képtelenek vagyunk visszakapaszkodni. Ekkor pedig már mindig túl késő a felismerés.
79 Las Vegas, végállomás (1995)
Ben Sanderson (Nicolas Cage) egykor híres forgatókönyvíró volt, de miután felesége elhagyta őt a fiukkal, az alkoholhoz fordult. Alkoholizmusa lassan mindent feléget körülötte,... több»
Szereplők: Nicolas Cage, Elisabeth Shue, Laurie Metcalf, Shawnee Smith, R. Lee Ermey
