Többször írtam már, hogy Philippe Lacheau és csapatának filmjei mindig remek szórakozást nyújtanak számomra. A Felvigyázó óta, amint az új filmjük a premierlistán szerepel, máris irány a mozi, mert tudom, hogy egy újabb őrült, néhol bugyuta és klisés vígjáték vár rám, ami garantáltan könnyesre röhögtet. Bár ez a stílus megosztó lehet – egyesek talán az Adam Sandler-féle, jól kitaposott ösvényt látják benne –, eddig a nevük garanciát jelentett a szórakoztató agymenésre (Alibi.com, Elmentek otthonról).
A Hozzám jössz, haver? esetében annyi a változás, hogy a rendezői székben Tarek Boudali ült, aki Philippe cimborája. Érezhető a különbség, de a színvonal nem változott jelentősen. Mondhatni, egy Férj és férj újradolgozása tárul elénk, de sokkal több és kínosabb bonyodalommal. Ahogy a korábbi filmekben is megszokhattuk, itt is egy „komolyabb” romantikus történet köré gyűlnek a gigászi mennyiségű (meleg, rasszista, helyenként alpári) poénok, amelyeknek a nagyobb része szerencsére működik. Sajnos egy-két jelenet kifejezetten erőltetett lett, és kellemetlen volt nézni (például amikor a nyomozó beöltözik nőnek, hogy tesztelje, a főhős tényleg meleg-e). Egy ilyen tömény ökörségben hajlamos vagyok elnézni az ilyen hibákat, de azért jó lett volna, ha valahol meghúzták volna a határt.
Ha már láttál bármelyik fent említett filmekből egyet, és tetszett, bátran ajánlom a Hozzám jössz, haver?-t. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy nem véletlenül megosztó a film Franciaországban is. Ízlések és pofonok. Nekem mindenesetre kellemes kikapcsolódás volt a moziban, és abszolút helytállt, mint vígjáték. Már alig várom a brigád következő őrült alkotását.
72 Hozzám jössz, haver (2017)
Yassin minden álma, hogy Párizsban tanuljon, de családja nem engedheti meg magának az ezzel járó anyagi kiadásokat. Szülőfalujának lakóinak segítségével mégis lehetősége... több»
Szereplők: Charlotte Gabris, Ramzy Bedia, Julien Arruti, Mylène Jampanoï, Zinedine Soualem
