A marketinganyagok persze nem utaltak rá, de a film első percei után már egyértelmű: a németek az Életrevalók sikerét próbálták meglovagolni. A párhuzam elkerülhetetlen, és ahogy halad előre a történet, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy túlzottan is ismerős íveken haladunk. Emiatt a film már az elején kiszámíthatóvá válik, és az igazi meglepetések elmaradnak.
A legnagyobb különbséget a színészi játék jelenti. Az Életrevalók esetében Omar Sy és François Cluzet párosa volt a film lelke, itt viszont a főszereplők közötti kémia nem működik olyan jól. Elyas M'Barek szinte egy az egyben átemeli a Fák jú Tanár úr! trilógiából ismert figuráját, ami egy könnyedebb vígjátékban működhet, de egy drámában kevésnek érződik. A beteg kisfiút alakító színész helyenként ügyesen hozza a vidám és szívszorító pillanatokat, de összességében nem sikerült igazán elmélyíteni a karakterét – ebben a magyar szinkron is közrejátszhatott.
Mindezek ellenére a film szívmelengető dráma marad, amely egyszerre képes megérinteni és elszomorítani. A legemlékezetesebb alakítást egyértelműen a fiú édesanyját játszó színésznő nyújtja: teljesen átadja a fájdalmat, a tehetetlenséget és az aggódást, amit a helyzete megkövetel.
A lezárás hozza az elvárt érzelmi hatást, még ha kiszámítható is. A Hallelujah című dal pedig már számtalan filmben bizonyított, de itt is tökéletesen működik az adott jelenet aláfestéseként. Összességében egy szerethető, igaz történeten alapuló filmről van szó, amely azonban nem tud olyan emlékezetes maradni, mint a műfaj nagyjai – egyszer nézhető, de könnyen felejthető.
80 Az a hülye szív (2017)
Lenny harminc éves, mégis úgy viselkedik, mint egy hisztis gyerek. Kardiológus apja mindent megad számára, amitől az élete kényelmes, könnyű és boldog lehet - ám Lenny mégsem... több»
Szereplők: Elyas M’Barek, Jürgen Tonkel, Philip Noah Schwarz, Nadine Wrietz, Uwe Preuss
