Társ

Nem vagyok horrorrajongó, de ez egy jó arányokat mutató alkotás sci-fi- és horroroldalról, semmi túlzás, elég meglepetés és nem elpufogtatott standardok. Jó film!

Egyszer majd kapunk egy rétegelt, logikus, mesterséges intelligenciát okosan bemutató filmet, de erre még várnunk kell. A Companion mindenképp a Megan-féle „AI rossz” filmek fölött áll, ám tartalmilag túl butított, és a történeti lyukak halmaza túl s... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Meglepetést okozott számomra ez a film, mert úgy néztem meg, hogy az égvilágon semmit sem tudtam róla előzetesen. Szokványosan indul egy erdő közepén lévő nagy házban bulizgató fiatalokkal, de amikor a főszereplő nő, Iris (Sophie Thatcher) nyakon szú... Többrja a vele erőszakoskodni kezdő házigazdát (nettó két liter vér kifolyatásával), azonnal horrorhangulatba kerültem. Aztán jön a nagy meglepetés: Iris valójában egy olyan robotnő, akit barátja vett meg kifejezetten társnak és aki nem is tudja magáról, hogy nem ember. Itt azért picit megakadtam, mert valljuk meg: ez így nem nagyon magyarázható meg, hiszen a fizikai dolgok mellett az emésztés, menstruálás stb., stb. problémájának fel kellett volna vetődnie a robotnőben (mármint hogy ezeket ő nem csinálja, míg minden más nő igen). De továbbléptem, mert a rendezés izgalmas folytatással és újabb fordulatokkal lepett meg. Kiderül, akad még másik robot is a társaságban, és az is, hogy Iris társa, Josh (Jack Quaid) nem éppen az, akinek a nő hitte. A meglepetések elárulása nélkül mondom: izgalmas, fordulatos az egész, csak ne akarjunk mély realitást találni a dolgok mögött. De ha ezt elfogadjuk: szórakoztató robotsztori, horrorszerű tálalásban.

Végre egy film, ahol nem puffogtatják el az összes puskaport az előzetesben. Jól felépített, meglepetésekkel teli történet, helyenként picit lassú történetvezetéssel.