Társ

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Biztos lesznek, akik belemagyaráznak dolgokat ebbe a filmbe, de a rengeteg logikai bukfenc miatt mégiscsak egy gagyi zagyvaság. A rendező, Drew Hancock (egyben a forgatókönyvet is ő írta), és szerintem nem teljesen oké a fickó. Mármint mentálisan. Legalábbis ha ilyen sztorit rakott össze, ez felmerül az emberben. Az alaptörténet szerint egy kis társaság verődik össze egy elhagyatott luxusvillában egy erdő közepén, hogy jól érezzék ott magukat. Ám egy nap egyikük, Iris (Sophia Tacher), zaklatás áldozata lesz a házigazda által. Dulakodásba kezdenek, mire a nő megöli a házigazdát. Itt következik az első csavar: kiderül, hogy a nő robot. Igen, egy olyan jövőben járunk, amikor teljesen élethű robotokat gyártanak, melyek kiszolgálják az embereket, ráadásul nem is tudják magukról, hogy robotok. A gond ott van, hogy egyszerű hekkeléssel ezek a robotok gyilkológépekké válhatnak. Mármint azt adják be nekünk, hogy erre nem gondoltak a készítők. Irist ugyanis megtervezetten veszik rá a házigazda megölésére. És ez még csak a kezdet. A forgatókönyv egyre zagyvább lesz. Az a gond az egésszel, hogy beadják nekünk ezt a robotmesét, és minden konfliktusban ez a szál a lényeg. Nekem nagyon nem jött be, csak azért néztem végig, mert a legvége érdekelt. De az egész meseszerűen gagyi és zagyva. Bizonyos IQ alatt bejövős lehet sokaknak. Nekem viszont inkább bosszantó volt.

Egyszer majd kapunk egy rétegelt, logikus, mesterséges intelligenciát okosan bemutató filmet, de erre még várnunk kell. A Companion mindenképp a Megan-féle „AI rossz” filmek fölött áll, ám tartalmilag túl butított, és a történeti lyukak halmaza túl s... Teljes kritika

Végre egy film, ahol nem puffogtatják el az összes puskaport az előzetesben. Jól felépített, meglepetésekkel teli történet, helyenként picit lassú történetvezetéssel.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A film elején egy nőt és egy férfit látunk, akik első látásra szerelembe esnek a narancsok felett. A lány monológot mond, hogy ilyen leírhatatlan pillanatot csak kétszer érzett az életben: amikor megismerte, és amikor megölte a szerelmét, ezzel már az elején felcsigázva a nézőket. A leírás alapján nem ilyen filmre számítottam (trailert sosem nézek), de el kell mondanom, hogy pozitív csalódás ért. Jack Quaid (akit nemsokára újra láthatunk majd a mozikban a Novocaine című filmben), azaz Josh egy olyan pasi, aki szerint az élet mindenben kiszúrt vele, ezért szerez egy robotbarátnőt, aki mesterséges intelligenciával rendelkezik, és egy telefonos app-pal irányítható. Mindent tudsz rajta állítani a hangjától a szemszínéig az intelligencián keresztül. Josh és Kat kitalálják a szerintük tökéletes gyilkosságot, a robot meghibásodására tervezik fogni az emberölést. Csakhogy baki kerül a folyamatba, nem számolnak azzal, hogy az AI robot nem csak egy tárgy, van saját tudata, és túl akar élni. Így elindul egy izgalmas kergetőzés. Tetszik, ahogy elénk tárják a történetet. Először mi sem tudjuk, hogy a lány robot, csak azt látjuk, hogy valami furcsa a pár között. Aztán egy ponton minden kibontakozik. Nekem érdekes a film témája. Vajon ilyen lesz a jövő? Kat azt mondja a robotlánynak, hogy amikor ránéz, az jut eszébe, hogy pótolhatóak vagyunk. Lehet, hogy eljön az emberiség életében egy olyan pont, amikor saját magát pótolni fogja?...