Mike Lyddon sci-fi horrorjában tökéletesen visszaköszön az elmeroggyant amerikai társadalom trash iránti bűnös szenvedélye.
Visszatérünk a jó kis ötvenes évekbe, amire persze mi már nem emlékezhetünk, és megint jöhet az "űrből-jött-szörny" alap koncepció, amit abban az időben oly sokszor elővettek a rendezők.
Jöhetnek a milliószor használt effektek, sablonok, klisék és költséghatékony módszerek.
Direkt gyatra technikai kivitelben előadott amatőr káosz, túljátszott színészi teljesítmények, végig ripacskodják a rájuk (feleslegesen) fordított időt.
De ha már ezt a borzalmat elkezdjük nézni, akkor hajrá, nézzük!
2003-ban járunk, ahol egy gazdag fickó, Eli (Benjamin Wood) felmegy a Marsra, de hatalmas pechjére a kesztyűje elszakad (biztosan kínai cucc) és idegen organizmussal fertőződik meg.
Majd az űrhajó a louisianai mocsárvidéken landol, ahol a helyi őrült redneck populációt kezdi irtani, mint helyi vagány húsevő szörny.
Majd megjön Eli szerelme, Porscha (Kelly Murtagh), aki a helyi (idióta, és béna) seriffel egyből nyomozásba kezd.
Zseniális (hahahahaha) film, minden összetevőjével együtt, mint például a modell holdkomp, aztán a minimálisan animált papírmasé-űrlény, odavetített háttér, ami legalább 30 éve már elavult technika.
De legalább a két csaj öltözne le, mielőtt lenyomják a zombi űrhajóst. (haha)
Premier plánban szemkinyomás, bél kiráncigálás, fejletépés és kőkemény műanyag végtagok dobálása is.
De hát, minden jónak (is) vége szakad egyszer, ugyebár. Helyi szörnyünket is el kell intézni, hogy a the end feliratú vége cím megjelenhessen már végre.
Ruffman seriff (Kirk Jordan), aki vagy 300 méterről eldob egy dinamit rudat a hajón lévő szörnyre, aztán jön egy ősrobbanásszerű dirr-durr, és szörnyünk a boldog vadász mezökre költözik.
Végre!
Egy retro hulladék, amit szándékosan csináltak meg így, de.
Aki a trash filmek nagy rajongója, most lubickolhat az élményekben.
Hajrá!
Kedvenc fotelemben vége is a kellemetlen feszengésnek.
