Közösség

Vélemény:

 

87 A hetedik pecsét

(1957)

A hetedik pecsét

 
dps   2015.05.05 11:44
0

Erősen egzisztenciális, merészen poétikus, lassú és zord. Bergman nagy klasszikusa egyrészről a bölcsészhallgatók kedvence, másrészről számos parodistát is megihletett. Igazi kihívás mindenkinek, filmkritikusoknak és átlagnézőknek, hívőknek és hitetleneknek. Bergman a lélek e középkori drámájával azt érte el, hogy iszonyúan nehéz végignézni, de lehetetlen elfelejteni.
A film a Jelenések könyvének egy sorával kezd, és ezzel is zár.” Amint a hetedik pecsétet felnyitotta, csend lett a mennyben mintegy félóráig.” (Jel 8,1). „Csend a mennyben” – vagy inkább a mennyország csendje, vagyis Isten hallgatása a világban: ez Bergman témája. És mellé természetesen a halandóság, a halál, az egzisztenciális rettegés és az apokaliptikus félelmek témái.
A rendező ezeket a témákat egy középkori példázatban ütközteti össze. Csakhogy ez a középkori hit elvesztése utáni modern érzéketlenségnek és aggodalmaknak szól. A boldogságot nem lehet megtalálni, de ebbe valamiképp bele lehet nyugodni, ami mégiscsak ad némi boldogságot. A rendező nem ezen az úton akar járni, de senkit sem akar ettől megfosztani sem.