Nem tudom, hogy a férfiakat mennyire érinti meg ez a téma, nőként végignézve felháborító. Számtalan ilyen és ehhez hasonló kórházról, elmegyógyintézetről lehet olvasni, ahol embertelen körülmények között elzárva tartottak nőket, és az orvosok „gyógyítás” címszó alatt végeztek rajtuk kísérleteket. Az 1800-as, 1900-as években, több országban elég volt a férj szava, és máris elvitték a feleséget. Sok esetben egészséges nőket zárattak be, ha nem teljesítették házastársi kötelességüket. (Ez jól jöhetett olyan férfiaknak, akik gazdag családba nősültek.)
Sok filmnek van valóságalapja, mint ahogy ennek is. Nem is kellett sokáig nyomoznom a „gyógyintézet” után. Ezek a kórházak láthatatlan fegyvert adtak a férfiak kezébe, és nemcsak a férfiak kezébe, de az orvosok és az ápolók kezeibe is. (Érdekes, hogy egy ilyen közösségben előbb-utóbb minden orvos és ápoló kegyetlen és erőszakos lesz.)
Nem is nagyon szeretnék belegondolni, hogy miket csinálhattak, és hogy hány nő halhatott bele ebbe az „átnevelésbe”. (Gondolom, a nemi erőszak, a kínzás mindennapos volt.) Sprogø szigeten lévő Kellers Kórház volt ennek az intézménynek a neve, mely 1911 és 1961 között várta szeretettel a pácienseket. A külvilág a kórházat haladónak és emberségesnek tartotta. Az orvosok szabad kezet kaptak annak megválasztásában, hogy miként akarják fegyelmezni a fogvatartottakat és lehet, hogy a beteges vágyaikat is kiélhették. Minimum hét évig raboskodtak itt, a nők. IQ-tesztek alapján döntötték el, hogy ki elmebeteg és ki normális.
A minimum pontszám 70 volt. Ha szökést fontolgattak a rabok, akkor csak a helyi halászokhoz fordulhattak, de pénz híján, más módon kellett fizetniük. Amennyiben gyógyulttá nyilvánítottak egy beteget, a szabadulásának feltétele: a sterilizálás volt, az eugenetika nevében. Bájos intézmény lehetett! Nagyon izgalmas a film, jó a forgatókönyv (Nikolaj Arcel, Bo Hr. Hansen és Mikkel Norgaard), a rendezés (Christoffer Boe) és a vágás. A helyszínek passzolnak a film hangulatához. Sötét és ijesztő. A szereplők játéka tetszett (néha összekevertem a neveket és a színészeket, mivel 30 évvel ezelőtti eset után nyomozunk, tehát oda kell figyelni), igaz, a főszereplő: Carl Mørck (Nikolaj Lie Kaas) néha egy mosolyt megereszthetett volna. (Nem baj, így is jó lett.) Jó szórakozást!
83 A 64-es betegnapló (2018)
Jussi Adler-Olsen író Q-ügyosztályról sorozatának negyedik filmadaptációjában Carl Morck és Assad új ügyet kapnak. Munkások egy felújítás során borzalmas felfedezést... több»
Szereplők: Nikolaj Lie Kaas, Fares Fares, Nicolas Bro, Wanda Perdelwitz, Søren Pilmark
