A Netflix kínálatából választottam egy könnyed filmet, és bár az előzetes nem volt túl meggyőző, Jean Reno neve felkeltette az érdeklődésemet, hiszen őt az utóbbi időben ritkán láthatjuk a képernyőn. Sajnos, a film során kiderült, hogy a három (majd négy) főszereplő közül az ő karaktere lett a legérdektelenebb.
Ez nem egy tipikus vígjáték, inkább egy szokványos road movie, ahol a drámai elemek dominálnak. Az alapsztori egyszerű: két régi barát (a haldokló fél lányával) a barátjukhoz igyekeznek, miközben egy régi autóval vágnak neki a sivatagi útnak. A film másfél órája ezt a fárasztó utat mutatja be, miközben a szereplők A-ból B-be próbálnak eljutni.
Ahhoz, hogy ez az átlagos történet igazán ütőssé váljon, valami pluszra lett volna szükség. Sajnos, ez nem érkezett meg, és a film végig szenvedős és vontatott maradt, ahogy a szereplők is szenvedtek a sivatagban. Az biztos, hogy nem állíthatom, hogy a dráma nem hatott, de számos olyan filmet láttunk már, amely jobban előhozta belőlünk az érzelmi reakciókat.
A szerelmi szál gyenge, a betegség indokolatlan, a halál értelmetlen, és sok apró, fölösleges elem bonyolítja a történetet, amelyek végül nem járulnak hozzá a karakterek fejlődéséhez vagy a történet mélyebb megértéséhez.
A film szétszórt, unalmas, és a végén marad egy érzés, hogy valami hiányzik. Azonban egy dolog, ami valóban lenyűgözött, az a film képi világa. A sivatagi táj és a különböző távoli képek HDR minőségben való megjelenítése valóban szemkápráztató volt.
Összességében nem tudom ajánlani a filmet semmilyen kategóriában. Drámának gyenge, road movieként teljesen átlagos, vígjátékként pedig egyáltalán nem értékelhető.
62 Négy keréken (2019)
Tocho, Jean Pierre és Ely Spanyolországból Malira utaznak, hogy találkozzanak Ely haldokló édesapjával.
Szereplők: Jean Reno, Boré Buika, Hovik Keuchkerian, Susana Abaitua, Juan Dos Santos
