Igaz történet két nőről, akik megtévesztették Spanyolországot, kicselezték a katolikus egyházat, papoknak, bíráknak hazudtak, hogy együtt lehessenek. Két szerelmes nő, akiket sem ember, sem Isten nem választhatott el egymástól, inkább az évszázad átverését követték el. A film alapjául szolgáló, megtörtént események rendkívül összetettek, elgondolkodtatók, és nagyon-nagyon mélyen bele kellene ásnunk magunkat, úgyhogy most csak a filmre fogok koncentrálni, csak az azzal kapcsolatos észrevételeimet fogom elmondani.
A fekete-fehér képminőség az első másodpercekben megadja a mű alaphangját, komor, mégis művészi hangulatot teremt, és hordoz egyfajta korhűséget is, amivel a hitelesség érzetét kelti, hiszen az 1898–1901-ig terjedő időszakot öleli fel a cselekmény. Szépen bontja ki és szövögeti Elisa és Marcela életét és szerelmük különböző fázisait, az egymásra találást a leányneveldében, a külön töltött évek alatti ragaszkodást, ahogy 3 évvel később ott folytatják a kapcsolatukat, ahol abbahagyták, ahogy fokozatosan felkeltik a helyiek gyanakvását és ellenszenvét.
A merész film elmeséli, mi minden vezetett oda, hogy elkeseredésükben mindaddig példátlan lépésre szánják el magukat, és a spanyol történelemben először kötnek leszbikus házasságot, mégpedig úgy, hogy Elisa elhunyt unokaöccsének személyazonosságát felvéve férfinak adja ki magát. Azonban lelepleződnek a coruña-i hatóságok előtt, és menekülniük kell, mielőtt szétválasztanák őket. Mivel innentől kezdve egyre kevesebb és ellentmondásosabb feljegyzés említi Elisát és Marcelát, a film is távolabbi nézőpontból, tárgyilagosabban meséli el az azután történteket, nem ad választ pl. arra, hogy hogyan született Marcela lánya.
A karakterábrázolás nehéz feladat elé állíthatta a rendezőnőt és az Elisát és Marcelát alakító színésznőket is, hiszen gyakorlatilag a spanyol történelem két legerősebb nőjét kellett megformálniuk, azonban Isabel Coixet – bölcsen – a kevesebb néha több elvre támaszkodott, és nem komplikálta túl a karaktereket, ami elvonhatta volna a figyelmet magáról a történetről, hanem csak a megfelelő mértékben domborodik ki a jellemük. Az őket ért megpróbáltatások és üldöztetés ábrázolása sem hajlik giccsbe, Coixet épp olyan mértékben használja ezeket a jeleneteket, hogy megértsük, hogyan viszik előrébb a történetet és hogyan vezetnek a "férfi nélküli házassághoz", de nem ezeknek szenteli a filmet.
A játékidő első felében erősen jelen van az erotika, mégsem válik hatásvadásszá (egyedül akkor éreztem azt, hogy túllőttek a célon, mikor az egyik erotikus jelenetben egy polip is jelen volt), inkább életszerűbbé tette a filmet, hogy a címszereplők életét minden oldalról, alaposan körüljárta, megmutatta az önfeledt boldogságot és a kegyetlen valóságot, az égető fájdalmat is.
Egyszóval gyönyörű óda a szerelemhez, elképesztő művésziséggel és eleganciával énekli meg ennek a két kivételes nőnek a történetét.
65 Elisa és Marcela (2019)
dráma | életrajzi | romantikus
1901-ben egy Marcela Gracia Ibeas nevű hölgy magára öltötte Mario Sanchez személyazonosságát, hogy feleségül vehesse szerelmét, Elisa Sachez Lorigát. több»
Szereplők: Lluís Homar, Francesc Orella, Natalia de Molina, Greta Fernández, Sara Casasnovas
