A Vast of Night szanaszét van dicsérve indie körökben, de sajnos a film közel sem éri el az izgalmas szintet. A történet nagyon lassan indul el, és sajnos nem igazán megy érdekes helyekre, vagy fejteget eredeti gondolatokat. A hatvanas évek látványvilágán túl nincs nagyon értelme megnézni, karakterei inkább idegesítőek, mint érdekesek, és cselekménye nem használja ki remek technikai megvalósítását.
Igen, ez egy olcsó film, ami nagyon ügyesen elrejti az apró büdzséjét, de mégis látványos set designnal operál. A mindig alulról felfelé néző kamera, a világítás és a film eleji autentikus beszélgetések remek atmoszférát kölcsönöznek a sztorinak. A gond az, hogy ezek a beszélgetések konkrétan nem is kapcsolódnak a film konfliktusához. Az első húsz percben azt hinnénk, feszültséget vagy karaktereket épít a rendező, de ezek a jelenetek majdnem teljes egészében kivághatóak, és ha már itt tartunk, a legtöbb operátoros szekvencia is totál felesleges. A film nagy ötlete, hogy folyamatosan húzza előttünk a mézesmadzagot, ahogy mindenféle betelefonálók ilyen vagy olyan furcsaságot mondanak, de ezek a beszélgetések csak mennek és mennek, és alig tudunk meg bármi hasznosat. Ha láttunk már Outer Limits epizódot, akkor igazából ki lehet találni a sztorit.
A film lezárása is hasonlóan semmilyen, a sok felvezetés nem jut meglepő helyre, egy összecsapott, unalmas szituációba torkollik minden, ahol tényleges válaszokat ugyanúgy nem kapunk, mint eddig. Én úgy érzem, az egész egy kihagyott lehetőség volt. A látvány és rendezés remek, de a forgatókönyv és a figurák egyszerűen érdektelennek. Két főszereplőnk folyamatos dumálása egy idő után elég idegesítő volt, főleg az erőltetett déli akcentussal. Annak ellenére, hogy szinte folyamatosan folyik ki valami a szájukból, alig tudunk valamit róluk, így aztán nem is nagyon tud érdekelni, mi lesz velük.
Ebből a koncepcióból sokkal többet ki lehetett volna hozni. Így kimondottan unalmas és tartalommentes volt.
