Számomra ez a rész is volt olyan jó, mint az előzőek, még ha a sztori kicsit laposabb is, a képi világa és a rendezése teljesen rendben van, megvan a sajátos atmoszférája, végig fenntartja az érdeklődést a sztori, nekem hiányérzetem sem volt (persze a szokásos megoldások itt is a szálak elvarrásával: néha kicsit túl hirtelen...). Rég láttam a korábbi részeket, így nem volt zavaró a színészek cseréje, már csak azért sem, mert Ulrich Thomsen egészen zseniális színész, legalább annyira, mint elődje, Nikolaj Lie Kaas (még ha nem is épp a Q-ügyosztály-filmekben villogtatják leginkább a tehetségüket), de akár Mads Mikkelsenhez is lehetne hasonlítani (nagyon szeretem hármuk közös filmjeit). Különösen azt kedvelem Thomsenben, hogy minimális manírral, mégis roppant szuggesztíven alakít, ebben a filmben is; és az „új” Assad kicsit higgadtabb karaktere is kiváló választás volt. Most olvastam, hogy még idén mozikba kerül az új rész (Dániában már volt bemutató), szóval várom a folytatást.
Számomra ez a rész is volt olyan jó, mint az előzőek, még ha a sztori kicsit laposabb is, a képi világa és a rendezése teljesen rendben van, megvan a sajátos atmoszférája, végig fenntartja az érdeklődést a sztori, nekem hiányérzetem sem volt (persze a szokásos megoldások itt is a szálak elvarrásával: néha kicsit túl hirtelen...). Rég láttam a korábbi részeket, így nem volt zavaró a színészek cseréje, már csak azért sem, mert Ulrich Thomsen egészen zseniális színész, legalább annyira, mint elődje, Nikolaj Lie Kaas (még ha nem is épp a Q-ügyosztály-filmekben villogtatják leginkább a tehetségüket), de akár Mads Mikkelsenhez is lehetne hasonlítani (nagyon szeretem hármuk közös filmjeit). Különösen azt kedvelem Thomsenben, hogy minimális manírral, mégis roppant szuggesztíven alakít, ebben a filmben is; és az „új” Assad kicsit higgadtabb karaktere is kiváló választás volt. Most olvastam, hogy még idén mozikba kerül az új rész (Dániában már volt bemutató), szóval várom a folytatást.