A mai magyar filmek továbbra is gyermekbetegségben szenvednek. Ez a lokalitáshoz való behajlás, ragaszkodás. Ez nem szándékos, hanem a múlt maradványa. A világháború utáni filmek úgy, ahogy vannak: csapnivalók. Csak a „sziget„ lakóinak érdekesek, és csak nekik humorosak. Persze vannak kivételek, mint a Szerelem első vérig és a csodálatos Zsurzs Éva által rendezett tévéjátékok, de a többség annyira lokális, annyira helyi jellegű, hogy a külföld nem érti a film meséjét. Továbbá sok erőltetett helyzetjelenet, erőltetett humor van a két háború közötti filmekben. A sok borzalmas latabári seggreülőcske, hajladozás, túlzás még mindig uralja a mai magyar filmeket, néhány kivételével.
A második világháború előtti filmek MESTERMŰVEK voltak. Mindenféle zsánert illetőleg. Sőt világhírűek voltak. De ezek a kommunizmus szörnyfilmjei borzalmasak. Sajnos még mindig visszaköszön az az „iskola”.
Mi lenne, ha például Zilahy Lajos Ararát trilógiájából filmsorozatot csinálnának a magyar filmesek?
A mai magyar filmek továbbra is gyermekbetegségben szenvednek. Ez a lokalitáshoz való behajlás, ragaszkodás. Ez nem szándékos, hanem a múlt maradványa. A világháború utáni filmek úgy, ahogy vannak: csapnivalók. Csak a „sziget„ lakóinak érdekesek, és csak nekik humorosak. Persze vannak kivételek, mint a Szerelem első vérig és a csodálatos Zsurzs Éva által rendezett tévéjátékok, de a többség annyira lokális, annyira helyi jellegű, hogy a külföld nem érti a film meséjét. Továbbá sok erőltetett helyzetjelenet, erőltetett humor van a két háború közötti filmekben. A sok borzalmas latabári seggreülőcske, hajladozás, túlzás még mindig uralja a mai magyar filmeket, néhány kivételével. A második világháború előtti filmek MESTERMŰVEK voltak. Mindenféle zsánert illetőleg. Sőt világhírűek voltak. De ezek a kommunizmus szörnyfilmjei borzalmasak. Sajnos még mindig visszaköszön az az „iskola”. Mi lenne, ha például Zilahy Lajos Ararát trilógiájából filmsorozatot csinálnának a magyar filmesek?