2024.12.24 23:23 Artemisia Olvasottság: <100x
2

Csokiparádé

Roald Dahl örökzöld gyerekkönyve még 60 esztendő távlatából is újra meg újra megihleti Hollywoodot. 1971-ben és 2005-ben is készült egy-egy feldolgozás Dahl nálunk Karcsi és a csokoládégyár címen megjelent regényéből, Mel Stuart, illetve Tim Burton rendezésében. Mindkét változatban két eltérő stílusú, ám egyformán karakteres Willy Wonkát láthattuk, akik a történet kulcsfigurái voltak, így nem meglepő, hogy napjainkban, amikor virágkorukat élik az előzménysztorik, remake-ek, rebootok, spin-offok és folytatások, végül Willy Wonka is megkapta az önálló eredettörténetét.

Paul King filmje a kezdetekig, a sikertörténet előtti időkig nyúl vissza: a szemtelenül fiatal Wonka még csak egy bohókás, naiv álmodozó, aki üres zsebbel, de hatalmas tervekkel érkezik a nagyvárosba. Eltökélt szándéka, hogy csokoládé-különlegességeit árulva hamar meggazdagszik, és saját csokiboltot nyithat. Erre egyébiránt a csokikészítés iránti olthatatlan szenvedélye mellett egy sokkal szívszorítóbb oka is van: néhai édesanyja azt ígérte neki gyermekként, hogy amikor majd csokit ad a világnak, azon a napon ő is ott lesz vele. Wonka pedig rendületlenül hisz ebben.

Csokiparádé

Portékái, a különlegesebbnél különlegesebb csokicsodák hamar meghódítják az embereket, azonban a helyi csokimaffia nem nézheti tétlenül az új konkurenciát, ezért minden követ megmozgatnak, hogy ellehetetlenítsék Wonka működését.

Ráadásul az olvasni nem tudó fiú hanyagul aláír egy szerződést a minden hájjal megkent Suvickné fogadójában, aminek köszönhetően egy éjszakai szállásért cserébe évtizedes adósrabszolgaság vár rá a fogadó alagsori mosodájában.

Wonka azonban továbbra sem adja fel az álmát, barátságot köt a fogadóban dolgozó árva kislánnyal, Nudlival, akinek segítségével rendszeresen megszökik a mosodából, hogy folytassa a csokoládékészítést. Rabtársaiban újabb barátokra talál, a kis csapat pedig leleménnyel és némi furfanggal megtalálja a módját, hogy a több ezer doboz csokoládéval megkent hatóságok orra alá borsot törve Wonka folytathassa a csokoládé árusítását, és felvehessék a harcot a kapzsi csokikartell ellen.

A történet végtelenül bájos, meseszerű és szerethető. Könnyed, feel good tündérmese ez, melyben az ártatlan és tiszta szívű Jók legyőzik a sztereotipikus Rosszakat, jelen van az univerzális tanulság a hit és szeretet erejéről, az álmok teljesüléséről, rengeteg kellemes humorral és jó adag giccses cukormázzal kiegészítve. Azonban giccs régóta nem állt ilyen jól filmnek, mint a Wonkának; az éneklős-táncolós betétek kreatívak és fülbemászóak, organikusan belesimulnak a cselekmény folyamába, a vizuális effektusok varázslatosak, a karakterek pedig egytől egyig szenzációsak.

Elsősorban természetesen a címszerepet alakító Timothée Chalamet-t illeti dicséret, aki csípőből hozza az eddigi leginkább kedvelhető Wonkát. A lelkes, csetlő-botló, ám aranyszívű szívű ifjú karakterével bárki azonosulni tud, Chalamet pedig amilyen jó komika, olyan jó énekes is (persze a magyar hangja, Jáger Zsombor teljesítményére sem lehet panasz).

A film meglepetése talán az árva Nudlit alakító Calah Lane volt. Amellett, hogy lubickol a szerepében, az ő történetszála a legmeghatóbb, a Timothée Chalamet-val közös jelenetei pedig a film legaranyosabb részei.

De ugyancsak remekel Olivia Colman és Tom Davis az összedolgozó, majd egymásba gabalyodó fogadósok szerepében, Keegan-Michael Key csokival bármikor lekenyerezhető, hízásra hajlamos rendőrfőnökként, Rowan Atkinson „csokoholista” papként vagy épp Hugh Grant a csak „narancssárga emberke”-ként emlegetett umpalumpa szerepében.

Az umpalumkák és Wonka szála vicces és ötletes, de kreativitásból amúgy sincs hiány: van itt a zsiráffejéstől és lebegő csokitól kezdve a folyékony csokival teli kamrában rekedésen és a templomban elszabadult zsiráfon át egészen a majdani gyár alapjának lerakásáig minden, ami számít, és akkor még az 1971-es Gene Wilder-féle filmre tett bájos utalásokról, vagy Sally Hawkins mellékszerepéről nem is beszéltünk.

A Wonka az a fajta nagybetűs családi film, amelyre időközönként mindenkinek szüksége van.

78 Wonka  (2023)

családi | fantasy | kaland | musical | vígjáték

A  méltán klasszikusnak mondható Charlie és a csokigyár előzményfilmje, amelyet Tim Burton 2005-ben filmesített meg Roald Dahl brit író azonos című gyermekkönyve alapján, és... több»

2