Valamikor még a VHS-korszak idejéből volt szerencsém a Látogatási idő című produkcióhoz, és az emlékeimben valahogy úgy maradt meg, hogy egy kimondottan izgalmas és kellően feszült hangvételű film volt. Nos azóta eltelt közel három évtized, így igencsak stílszerűnek éreztem az újranézését, többek közt azért is, mert igencsak kíváncsi voltam arra, hogy még mindig úgy fogok-e vélekedni róla, mint anno, vagy ismételten egy olyan filmhez lesz szerencsém, amely az emlékeimben teljesen másként volt elraktározva. Lássuk hát, hogy milyen is lett a film!
Ha röviden össze szeretném foglalni a film történetét, akkor valahogy csak csupán annyit írnék erről, hogy egy tipikus macska-egér fogócska, egy kórház falai közt, bár azért néhány jelenet erejéig persze kimozdulunk a kórház falai közti légkörből, ami viszont nem feltétlenül tesz túl sok jót a történetvezetésnek. A forgatókönyvet író Brian Taggertnek (1938–2019) nem feltétlenül ezt a munkáját tartanám a legjobbnak, de messze nem is a legrosszabbnak az írói pályafutásán belül, valahol a közepes tartományban helyezkedik el nálam, ugyanis egyáltalán nincs túlírva a sztori. Sőt akár még azt is írhatnám erről, hogy feláldoz kulcsfontosságú történeti elemeket azért, hogy minél pörgősebbnek érezzük a cselekményvezetést. Mindez viszont nem feltétlenül tesz túl sok jót egyes történeti elemnek, merthogy így kissé felszínessé válik a végeredmény. Mindezt akkor vettem kimondottan észre, amikor a film negatív karakterének a hátterébe akar némi kis bepillantást adni, aminek viszont a kivitelezése valami egészen pocsékra sikeredett, és ez igencsak nagy hiányérzetet hagyott maga után nálam. Mindez azért nagyon sajnálatos, mert ezekkel kissé ki is mozdítják a nézőt abból az atmoszférából, ami az egész filmet belengi. Ugyanis ha nem is fojtogató az a bizonyos légkör, de olykor igencsak sötét tónusba vált, és ez kimondottan jól is állt a történetnek és a film központi helyszínének. Ami viszont nagyon nem állt jól a filmnek, azok a színészi alakítások.
A színészi alakítások, amik igencsak széles skálán mozogtak. A legtöbbjüknél valahogy a pocsék és a harmatos közepest mondanám, pedig hát ezen szerepeket olyan színészek alkották, mint Lee Grant, Linda Purl vagy William Shatner. Ezen felsorolásból kimaradt egy fontosabb színész neve, de vele majd egy kicsit később foglalkozom. A film főszerepét egyértelműen Lee Grant alakítja, aki finoman szólva sem hozza a legjobbját itt, ugyanis az alakítása kimerül abban, hogy sikoltozik, menekül, és olykor kissé kínos dialektusokba bocsátkozik. Linda Purl színésznő sem brillírozik a szerepében, de legalább egy fokkal nagyobb átéléssel hozza a karakterét, mint a fentebb említett színésztársa. Színészek közt számomra a legpocsékabb alakítást William Shatner nyújtotta, még úgy is, hogy a karaktere kissé súlytalan a történetben. Na de nagy szerencsénkre van még egy fontos karakter a filmben, méghozzá a negatív figurát alakító Michael Ironside. Az ő alakítása, ami némiképp képes volt nálam kozmetikázni a többi színész gyengébb produkcióját, ugyanis Mr. Ironside szinte ragyog az őrült szerepében.
Kissé sajnálom, hogy a film nem aknázta ki minden esetben a történetében rejlő brutalitást, így némileg olykor visszafogottan teljesít e téren. Szerintem a legtöbb nézőnek a Látogatási idő című produkció csakis Michael Ironside alakítása miatt mard majd emlékezetes, pedig egy kicsit több odafigyeléssel talán még egy kiemelkedő alkotása is lehetett volna az 1982-es horror/thriller felhozatalának.
64 Látogatási idő (1982)
Egy őrült, nőgyűlölő gyilkos megtámadja otthonában Deborah Ballint, a feminista tévés műsorvezetőt. A nő túléli a traumatikus élményt, de amikor a gyilkos erről tudomást... több»
Szereplők: William Shatner, Lee Grant, Linda Purl, Michael Ironside, Lenore Zann
