Pár hónappal ezelőtt barátokkal beülve néztük meg eme filmet szélesvásznon (ezért épp már nagyon is késői írás, illetve vélemény a filmről, ami szubjektív részemről), ami mondhatni, az idei nyár legjobb alkotásainak egyike lett.
Lee Isaac Chungot (Minari: A családom történetével lett a jobb rendezők közé emelve) a Universal és a Warner közös projektére szánt 155 milliós költségvetésű filmjére kérték fel, és szerintem nem kellett benne csalódni, mindent kihozott belőle, amit lehetett. Látványosság, dráma, romantikus szál és sok-sok izgalom, egy igazi popcorn ropogtató mozit rakott le az asztalra, ami így utólag nézve pénzügyi szempontból is megtérült, főleg hazai fronton (USA területein belül) az év egyik legnagyobb sikere lett. Adott volt minden felkapott női, ill. férfi főszereplő, látványos hurrikánok, festői tájak, amik IMAX ill. 4K felbontásban nagyon látványosak, olyannyira, hogy moziba is többször ültem be rá. Daisy Edgar-Jones (Ahol a folyami rákok énekelnek) számomra olyan sekélyes volt a filmben, de elviseltem az alakítását. Viszont ahogy Glen Powelltől már megszokhattuk, ő nagyon is illet a megformált személyhez, csak hozta, amit kellett ilyen szinten, amit már nem először tett meg sikerrel. A nagyképű, büszke amerikait, aki szereti, amit csinál, nekem itt is simán átjött, sokkal jobban, mint a női főszereplő. Kémia működött-e, mert ez is fontos a két szereplő közt, szerintem elég halovány volt ilyen téren, ezért is lehetett az, hogy még egy csók se csattant el? Viszont a gyenge történetet, ill. a sok eszement dolgot, ami hajmeresztően butaság volt a filmben, a látvány kárpótolta, hisz ezért ültünk be a filmre. Ezt épp úgy kell nézni, hogy ne agyalj rajta, csak nézd, mert különben már a film első 5 percében elveszel, ha keresed a filmben a logikát. Az elődhöz nem tudott szerintem felnőni, az 1996-os Twisterhez, de az már a maga nemében egy hatalmas kultfilm, de ez a film viszont a mai szemmel nézve modernebb kivitelezésű, lásd youtuberek, élő közvetítéssel, különböző kütyük, persze azért befigyel néha egy kis pitypangjóslás is. A film végig pörgős, nem hagyja, hogy elüljünk egy pillanatra sem. A zenei aláfestések is tökéletesek és a benne felcsendülő dallamok is egyben, erről nem más gondoskodott, mint Benjamin Wallfisch. A történet természetesen, mint minden ilyen típusú filmnél eléggé vékonyka.
A film rögtön egy tragikus balesetet mesél el, ami után Kate (Daisy Edgar-Jones) visszavonul, és New Yorkban a monitor mögül nézi a tornádók mozgását, de ahogy a viharszezon fokozódik, egy egykori barát felbukkan az életében (Anthony Ramos), így Kate újra a terepen találja magát, az elején még nagyon is bizonytalanul, és itt fut össze a youtuber sztárjával, Tyler Owensszel (Glen Powell). Innentől kezdve pedig elkezdődik a tornádók utáni hajhászás Oklahoma területein belül.
A filmet én egy erős 10/7-re értékelem, ahogy írtam már, tökéletes popcornmozi, ami kikapcsolja az agyat, és el tud vonatkoztatni a sűrű hétköznapoktól. Ha még nem láttad, ezt a filmet érdemes pótolni.
73 Twisters – Végzetes vihar (2024)
akció | kaland | katasztrófafilm | thriller
Kate Cooper (Daisy Edgar-Jones) egykori viharvadász, aki főiskolás korában pusztító találkozást élt át egy tornádóval, és most a New York-i képernyőkön tanulmányozza a... több»
Szereplők: Glen Powell, Daisy Edgar-Jones, David Corenswet, Maura Tierney, Daryl McCormack
