2024.03.02 21:28 Tonyka Olvasottság: 100x
0

Néha a sors csak fájdalmat tartogat...

Az év meglepetése, ez az a történet, ami örvényként magába szippant, és nem enged el egészen a végéig. Sok dráma van, de kevés éri el ezt a hatást. Tekintsünk el a kutyákkal beszélgetés vagy a velük megtervezett akciók realitásától. Tudjuk be filmes szemléltető eszközként, nyomatékosítva az ember és állat közti harmóniát.

Ezen túlmenően ízelítőt kapunk a családon belüli erőszakról és annak mérgező hatásairól. Arról, hogy a normál társadalmi réteg miként veti ki magából a nem odavalókat. Főszereplőnk élete maga a tragédia és a traumák sorozata. Itt említeném meg, Caleb Landry Jones előtt le a kalappal, csillagos ötös, és a színészet magasiskolája, ahogy játszik.

Néha a sors csak fájdalmat tartogat...

Elképesztő, ahogy belebújik a karakter bőrébe, fantasztikusan azonosul a rábízott szereppel. Minden jelenete igazi csemege, a beszéde, a mozdulatai nagyon hatásosak. Könnyedén azonosulunk érzelmileg, így aztán hat ránk a folyamatos drámaiság. Ilyen az, amikor egy remek ember élete szó szerint derékba törik, elvéve tőle a boldog élet jövőjét. Csodás normális élet helyett pokoli lelki és testi kínok közt találja magát. A kutyák testesítik meg a szeretet azon formáját, ami életben tartja. A forgatókönyvíró kegyetlenül végzi ki az utolsó emberi érzelmi szálat is. A be nem teljesülő szerelem úthengerként lapít ki minket, pedig én vagyok rá a tanú, hogy szurkolunk a sikeréért. Igazán megrendítő, hogy adott egy tehetséges, igazán jó ember. Az élet szinte mindent elvesz tőle, ő mégis marad a csupaszív segítőkész személyiség. Ezúttal szó sincs LMBTQ propagandáról, bár biztos vagyok benne, hogy sokan félreértik majd. Pusztán szemléltetik, hogy a társadalom bizonyos fokig hasonlóan számkivetett csoportja közt kap lehetőséget. Előtte hiába kilincsel vég nélkül, a társadalom rácsapja az ajtót minden alkalommal. Ebben a közösségben talál elismerést, megértést, szimpátiát az emberi oldalról. Minden pozitív perc jár is neki maximálisan, mind1, milyen világból kapjuk a töltést, ha érzelmileg és magányunkban ki vagyunk üresedve. Persze a kutyák ott vannak, de mégis emberek vagyunk. Sajnos a konklúzió borítékolható. Bárki bármennyire is erős, előbb-utóbb ez a világ összeroppantja, eltiporja, kivégzi, csak a személyiségen múlik, hogy meddig bírja. A legtöbben már az út elején elesnek. Luc Besson ezúttal tanulságos percekkel ajándékozott meg, ez alapján ilyen témához is van tehetsége.

dráma

Douglas már fiatal kora óta küzdött azzal, hogy megtalálja a világban és a társadalomban a helyét, ezért inkább a kutyák társaságában keresett barátságot. Négylábú... több»

0