Így 2024 nyarának második felébe lépve végre sikerült letöltenem ezt a tavaly óta várva várt filmet, és megnézni.
Vegyes várakozásokkal vágtam bele, mert Reisz Gábor filmjeiben néha van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, de olyasmi, ami számomra nem jön be. Viszont mindenki szuperlatívuszokban nyilatkozott róla, legalábbis a sajtónak abban a részében, amit olvasok. Ez is olyan film, ami politikai táborok szerint osztotta meg a nézőközönséget már azelőtt, hogy a táborok látták volna a produkciót. Mint Rátkai Fülöp (légyszi ne szerkesszétek át, direkt nem vagyok hajlandó jól írni a nevét) Petőfi-filmje esetében.
Nos, a politikai részével kapcsolatban mindjárt leszögezhetjük, hogy az csak keretet és társadalmi hátteret ad a cselekménynek, de nem az a lényeg. Az tény, hogy a film vége felé van egy jelenet, amikor a tanár a hülye gyerek szüleit meglátogatja, és ott ordítozás közben elszabadul az összes olyan mondat, amit a szekértáborok képviselői – legyenek azok szovjet kamuprofil trollok vagy DK nagymamák – egymáshoz szoktak vágni minden politikai vonatkozású hír alatt. És hát ez nagyon szórakoztató módon történik meg. És igen, van olyan rétege a filmnek, hogy óvatosnak kell lenni, hogy az embert ne ragadják el a politikai mániái, mert a végén könnyen előfordulhat, hogy az derül ki, hogy teljesen hülyét csinált magából. De ez másodlagos, na de attól még kiváló korrajz.
A történet a szóbeli érettségi alatt játszódik, az érettségiző Ábel kihúz egy tételt, aztán néz, mint hal a szatyorban, mert fingja nincs a témáról. Aztán engedik neki, hogy másikat húzzon (ez új, amikor én érettségiztem, akkor egy dobása volt az embernek), nos kiderül, hogy arról a tételről sincs semmi fogalma. Ábelünk finoman szólva sem a legélesebb kés a fiókban, nem lehet sehogy megmenteni, kénytelenek hát megnyesni. Amikor már minden mindegy, a tanára rákérdez, hogy hogyhogy kokárda van a zakóján, hisz már nincs március 15. Mivel Ábel otthon magyarázatot kell hogy adjon a szüleinek, hogy miért bukott meg a vizsgán, kitalálja a sztorit, hogy a libsi tanára a kokárda miatt húzta meg. Öntudatos jobbos apja ventilál az orvosának erről, az orvos a taxisnak stb., végül nagyot megy az egész a narancsközeli sajtóban. Ábel már nem tud visszakozni a hazugságából, tanácstalanul lapít, mint sz*r a fűben. De a végén kap egy ismételt érettségi lehetőséget, aminek köszönhetően mégiscsak kiderül mindenki számára, hogy valójában azért nem ment a vizsga, mert csonthülye szegény. Nincs neki agya. IQ nuku.
A film végén látjuk Ábelt, aki már elengedte, hogy a szülei által elvárt utat járja, a haverjaival menekül a sekély Balatonban, mert belopóztak egy házhoz medencézni, de lebuktak, és a házigazda megkergette őket. Hősünk úgy szalad, végtagjait esetlenül lóbálva, mint egy nagyon boldog ember, aki mellesleg láthatóan súlyos értelmi fogyatékos. Elfogadta magát, lejöttek róla a terhek. Hát ezekből lehet hazavinni mindenkinek a saját nyereségét és a neki szóló üzenetet.
A film lassan indul be, de magyar léptékkel nagyon jól szerkesztett, és fenntartja az érdeklődést. A karakterek tulajdonságai kissé szájbarágósak, de nem bántó mértékben. Azt viszont túl nagy átalakulásnak éreztem, hogy a főszereplő a film háromnegyedéig normálisnak tűnik, a végére meg éppenhogy nem nyáladzó idiótaként látjuk. De ezt is el tudtam fogadni, mert mindent egybevéve nagyon jónak találtam az egészet. Nagy gratula Reisz Gábornak, remek filmet csinált!
Ui.: Fú, de jó, hogy nekem már nem kell ebben az életben érettségiznem, az egy nettó szívás. Az ember az egyetemen is vizsgázik, de ott már többnyire vagy olyanból, ami érdekli, vagy ami tényleg fontos a leendő szakmájához.
75 Magyarázat mindenre (2023)
A Magyarázat mindenre valósághű képet ad egy szétszakított nemzetről, egy 18 éves fiú botrányos érettségi vizsgáján keresztül ragadva meg egy megosztott ország lényegét. több»
Szereplők: Sodró Eliza, Znamenák István, Kizlinger Lilla, Dániel Kiraly, Hatházi András
