Nagyon remélem, hogy kilógok azoknak a sorából, akiknek tetszett a film. Boldoggá tett az a tudat, hogy a belefektetett munkából egy szikrányit sem tekinthetek magaménak. (Nem mintha más filmek készítésénél bármilyen szerepet kaptam volna.) Végigszenvedtem, pedig nem akartam. (Nem ezt a filmet akartam megnézni. A 2024-es Jelenlét helyett ezt töltötte fel valaki. Vicces! De ha már elkezdtem, nincs visszaút.)
A film végére már fátyolos könnypára csillogott a szememben, és korhadt váza lettem egy valaha ember formájú lénynek az unalomtól. Mostanság gomba módra szaporodnak a semmitmondó forgatókönyvekből készült filmek, de nem tudom a miértjét. (Álljatok le! Ez egy semmitmondó téma semmitmondó végterméke. Köszönhetjük a forgatókönyvírónak és egyben rendezőnek: Tom Provostnak.)
Szerintem más vonalon kellene próbálkoznia. Ott lehet, hogy sikeresebb lenne. Mondjuk: festészet. Ez, vagyis a filmipar nem az a hely, ahol megvalósíthatjuk önmagunkat, mint egy képfestésénél. Ez nem az a hely, ahol érzéseinket és a gondolatainkat vászonra tudjuk vinni. A filmipar és a nézők hamar megemésztik és kiköpik ezeket a filmeket, szerintem. Művészet?
A besorolást megint nem értem. Horrorfilm? Az egyetlen számomra elfogadható magyarázat a filmekre is igaz? „A nehéz idők erős embereket formálnak. Az erős emberek jó időket hoznak el. A jó idők gyenge embereket formálnak. A gyenge emberek nehéz időket hoznak el.” Ha megpróbáljuk a film szót behelyezni az ember szó helyére, és kicsit átfogalmazzuk a mondatokat, akkor szerintem pontosan ott leszünk, ahol most vagyunk. És ez nagyon gáz.
Justin Kirk (az egyik főszereplő), aki majdnem az egész film alatt ráncolt homlokkal egy ablak előtt áll, és egy szót sem szól, csak a film végén ordít, kínszenvedés volt. Mira Sorvino, aki megpróbálja eljátszani, hogy retteg. Nos, van még hova fejlődni. A helyszín gyönyörű, de más pozitívum nem jut az eszembe. Még a zene sem fogott meg. A film költsége egymillió dollár volt, a bevételről nem olvastam semmit. (He, he! Gondolom, igencsak ráfizetéses lehetett ez az észbontóan unalmas alkotás.)
Jó szívvel senkinek sem ajánlom, kivéve azoknak, akik nem tudnak a csendben elaludni, de a vonósnégyesre számítani kell. A 87 perchez bátorság! Mindenkinek bátorság! Csak ennyit tudok mondani.
55 Jelenlét (2025)
David Koepp, a Jurassic Park, Mission: Impossible, Pánikszoba és még sok más alkotója, Steven Soderbergh, az Ocean's Eleven, Magic Mike és az Erin Brockovich elismert rendezője... több»
Kedves Juki-onna! Mira Sorvino ebben a filmben még véletlenül sem szerepelt. További jó írásokat!