Egy M14 mind felett

2025.03.29 22:49 fankbringa Olvasottság: <100x

2

Egy M14 mind fölött, Egy M14 kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen.

A bűn éjsötétjébe veti be magát Levon, hogy elzarándokoljon a sötét mágus rejtekhelyére, és rábírja, hogy adja át a Hercegnőt. A gonosz túl hatalmas, és nem ijednek meg egy kis úszástól és pofozkodástól. Levon nem tehet mást, felölti magára jól ismert kevlár páncélzatát, megélesíti a puskacsövét, és golyóélre hányja az orkok gonosz seregét. Közben mennyei dallamokon úszunk előre a dicsőségbe. Még Joe Garcia nyávogása sem szakítja félbe a csodát.

Ez egy igazi férfias mese volt vérről, kitartásról, győzelemről, dicsőségről és tiszteletről. Stallone félig a Rambo, félig a Rocky filmek üzenetét közvetítette nekünk, ahol a jók mindig győznek, a vidéki élet pedig gondtalan és meseszép a zöldellő rét tövében. Ellentétben a bulinegyeddel, ahol az élet fájdalmas, bűnös, és átjárja a gonoszság. Még a Hetti bár is a nevéhez méltón egy háborús hős otthona. Tele motorokkal, koponyákkal és itallal. Az egész környezet olyan, ahol csak Stallone tudja magát férfinak érezni. A lágyság valahol elakadt félúton egy mocsárban. Vagy elvitték az oroszok.

Amikor Jason Statham visszafogottan elmosolyodik, akkor egyértelmű, hogy ez a film egy újabb epizód lesz a sorozatban. A sorozat minden részében történik valami rossz, ami után a hősért kiáltanak, és ő megérkezik száguldó paripáján, hogy rendet tegyen. Levon Cade csak egy munkavezető, aki a családi építőcégben dolgozik. Egy igazi szavatartó ember, aki megígér valamit, és betartja. Ha ehhez meg kell ölnie az elnököt, neki az is belefér. Milyen szerencse, hogy most csak járulékos veszteséget okozott. Így mindenki lelke tiszta, hogy a jó ügyért néztük végig a vérfürdőt.

A keménykedések, a verekedések mind nagyon szépen koreografáltak. Egy pillanatra sem lehet kétségünk, hogy ki fog győzni, hogy a következő verekedésben mindenki veszít, és mi egyre többször győzünk. Sajnos a jelenetek nagy része teljesen értelmetlen, túlzó és felesleges. Olyan logikátlanul történnek a dolgok, hogy kezdjük sajnálni a színészeket, hogy ebben részt kellett venniük. A logikátlan jelenetek pont olyan túlzóak, mint egy hős elszántsága, ha a kötelességére emlékeztetik. Az allegória nélkül sajnos az üldözős részek miértjére nincs válasz. Vigasztalja az a készítőket, amit gonosz főszereplőnk is hangoztat: a pénzt nem érdekli, honnan jön! A film bevételei pedig őket igazolják.

Arianna Rivas eddig kétes értékű alkotásokban produkált kétes megítélésű játékot. Itt bálkirálynőtől, rendezvényszervezőn át kíméletlen kommandósig minden lehetett. Jenny karaktere annyira elnagyolt és ellentmondásos, hogy a végére a fejemet fogtam tőle. Ő lenne a kiváltója mindennek, de ahhoz gyenge. Mintha egy személyben lehozta volna az én kicsi pónim minden karakterét. Egy dologra volt jó, készült róla egy portfólió, és mehet házalni vele a különböző filmszerepekért.

Michael Peña sosem játszotta túl a szerepeit. Olyan gazdag arckifejezése van, mint egy akcióhősnek. Ő volt a kemény üzletember. Hát, ha ezt jelenti a keménység, akkor Jason nem véletlenül csóró a filmben. Kicsit kifordult magából a filmgyártás. Mindenki biztosra megy.

A többiek nagyjából a biodíszlet szintjéig jutottak a filmben. Ha Epres Attila kiállt volna a színpadra egyedül, és lenyomja az egész történetet további szereplők nélkül, akkor is értettük volna. A film összesen ennyiről szólt. Nincs benne sem más, sem több.

David Ayer tisztességes munkát végzett, pontosan megvalósította az elképzeléseket. Jason a mennybe ment ismét. Bryan Lawson zseniálisat alkotott. A film zenei kínálata csodás, fantasztikusan összeillik a stílus minden jelenettel. Nélküle a film maximum közepes lehetne.

A film ajánlott mindenkinek, aki imádja, hogy Jason Statham végig hősködi az egész filmet, és egy vágóhidat megszégyenítő hatékonysággal trancsírozza fel az orosz maffiát. Aki szereti a spriccelő vér és összezúzott végtagok látványát, ne habozzon! Várja a varázslat.