Örökké veled?

Ez a film nem a szokásos halál utáni szirup. A történet alapvető kérdése sokkal húsba vágóbb: mi történik, ha egy egész leélt élet után szembe kell nézned azzal a múltbeli ponttal, ahol minden másképp is alakulhatott volna? A választás kényszere a régi, háborúban elveszett szerelem és a tisztességgel végigkísért házasság között nem érzelmi zsarolás, hanem egy kíméletlen tükör az emberi sorsról. Itt nincs szájbarágós megoldás. A film ereje abban rejlik, hogy meg meri mutatni: az ember két világban él egyszerre - abban, amit választott, és abban, amit elveszített. Nem a látvány vagy a giccs működteti, hanem az a csendes, belső őrlődés, ami mindenkit elér egyszer: vajon ki vár ránk a végén, és mihez tartozunk valójában? Ez a történet végre nem eladni akar valamit, hanem elgondolkodtatni a hűségről és az idő visszafordíthatatlanságáról.

Szerintem ez egy olyan film, amit nem a nagy fordulatok vagy a látvány miatt érdemes megnézni, hanem azért, mert baromi jól elkapja azt a hangulatot, amikor az ember elgondolkodik azon, hogy mi marad utána, és kik azok, akik tényleg számítanak. A történet alapja egyszerű, mégis elég erős. Joan meghal, majd kap még egy utolsó hetet a túlvilágon, hogy eldöntse, kivel akarja eltölteni az örökkévalóságot. Ez elsőre kicsit mesésnek tűnhet, de a film ezt nagyon emberi módon kezeli. Ami nekem a legjobban tetszett, az a két férfi közti választás megjelenítése. Nem csinálnak belőle túlzó drámát, inkább azt mutatja meg, milyen nehéz döntést hozni a szív és a józan ész között. Elizabeth Olsen pedig nagyon jól hozza azt a zavart, bizonytalan, mégis szerethető karaktert, akinek egyszerre kell visszanéznie az életére és előre a végtelenbe. A film tempója lassabb, néha már álomszerű, de ez passzol ehhez a túlvilági hangulathoz. Nem akar sietni, inkább hagyja, hogy a néző együtt gondolkodjon Joannal. Néhol kicsit cukormázas, néhol meg szíven üt, de összességében egy kellemes, érzelmes mozi, amit azok fognak igazán értékelni, akik szeretik a "mi lett volna, ha" típusú történeteket. Én úgy éreztem, hogy több maradt belőle bennem, mint amire számítottam.

A műfaji besorolásával kapcsolatban bajban vagyok, mert kicsit dráma, kicsit romantikus, de a humort sem nélkülözi. Nagyon érzelmes és megható történet. Sokkal jobb lett a film, mint amire számítottam az előzetes alapján. Szerintem már mindannyian go... Többndoltunk arra, hogy vajon mi vár ránk a halál után. Az az ötlet, hogy kiválaszthatod, hogy milyen világban szeretnéd tengetni a napjaidat nem újkeletű, de mégis nagyon kedvelhető volt. Végre vannak karakterek egy filmben és nem csak főszereplők. A túlvilági segítők is kellően humorosak és emberiek voltak. Meglepően eseménydús a történet. Lehet, hogy csak a karácsony közeledtével lágyult meg a szívem, de nekem ez nagyon tetszett. 

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Na, jó! Egy újabb film, amit végigbőgtem. Ez a téma, hogy a halálunk után hova kerülünk, nálam nagyon siratós. És ez a film szerintem szuper lett abból a szempontból, hogy döntés elé állítja a nőt, hogy válasszon elhunyt szerelme között és aközött az ember között, akivel 65 évet leélt házasságban. Persze szerintem mindenki mondaná, hogy ugyan már, úgyis azt választanánk, akit elvesztettünk, hiszen a másikat már unjuk, de azért ha valakivel 65 évet leéltél, akkor az nem hiába történt, valószínűleg ő a lelki társad. Vannak azért olyan pontok a filmben, amikkel nem értek egyet. Pl. mi az, hogy egyetlen világot választhatsz magadnak az örökkévalósághoz? Miért nem lehet utána meggondolni magad? És nem lehetünk együtt a szeretteinkkel, ha nem ugyanazt a világot választjuk? És azért nekem az is elképzelhetetlen, hogy nem akkor vagy a legboldogabb, amikor a gyerekeid születtek? Jó, persze, megmagyarázza, hogy nyomta a vállát a jelzáloghitel. Bármi is vár minket a halál után, azért remélem, hogy nem ez! Amúgy a film nagyon tetszett. Néhol vicces, a főszereplők hatalmasat alakítanak, Miles Teller szerintem most is bizonyította, hogy bazi jó színész. Fura volt ilyen “öregnek” látni. Nézzétek meg, jó film, csak kell mellé a zsebkendő azért.