1899

Misztikus, kattant sorozat. Lehet rajta agyalni rendesen. Társaságban érdekes volt nézni, mindenki besokallt az agyzsibbasztástól, aztán több részbe belepörgettünk, majd megnéztük a végét. Csak türelmes, unatkozó kockáknak ajánlom.

A sorozatot a Dark készítői jegyzik, és mivel az a széria szenzációs volt, ezért nagyon vártam egy újabb gyöngyszemre. Az 1899 viszont csak egy csiszolatlan féldrágakő. A sztori nagyon felkeltette az érdeklődésemet, már hónapokkal korábban lehetett tudni, hogy ebben a történetben sok lehetőség van, ezért is bíztam annyira benne. A sorozat eleje teljesen rendben volt, hozta is a várakozásaimat és kellően beszippantott, hogy aztán a közepe táján kicsit túlcsavarttá, mégis kissé felületessé váljon. Volt itt misztikum és rejtély bőven, olykor utalások is, de alapvetően az utolsó 2 részig meglehetősen kétségek között hagyták a nézőt. Voltak dolgok, amikből hirtelen túl sokat kaptunk a megemésztéshez, helyenként pedig könnyedén és felületesen átlendültek történéseken, amit jobban ki lehetett volna aknázni és a néző sem kapkodta volna annyira a fejét. A végére azért összeáll a képlet, és a végeredményt tekintve jó az alkotás, de bevallom, többre, jobbra számítottam, és azt ki is lehetett volna hozni a szériából. Még nem tudni, lesz-e 2. évad, mindenesetre én szurkolok, hogy legyen lehetőség javítani, és talán még az is kiderülhet, hogy ez a széria nem féldrágakő, hanem egy valódi diadém.

Az hasonlítás azért adott, mert a két sorozat készítői azonosak. Nagyon tetszett a Darkban, hogy bár volt egy nagy misztikum a sorozat története mögött, mégis minden epizód saját kis történetet mutatott be, amit mindig meg lehetett fejteni, és minden epizóddal beljebb kerültünk a sorozatot átívelő központi sztori megoldásához. Így amikor az epizód végén egy cliffhanger volt, kíváncsian vártuk, mi lesz, mert az epizód kérdését megfejtettük. Na, ez nincs az 1899-ban. Az utolsó két epizódig semmilyen magyarázat vagy megfejtendő titok sincs, olyan kevés információt kapunk. Minden karakter folyamatosan a „nem mondom el mit tudok, inkább hosszan nézek” szindrómában szenved. Sajnos emiatt a sorozat jó részei, a karakterépítő visszaemlékezések, a metaforák és a vizuális effektek is sokkal kisebbet ütnek.

Egy nagyon jó misztikus sztori, melynek nézése közben össze-összezavarodik az ember. Csavaros, néhol oda is kell figyelni, hogy ne vesszünk el az infókban. A szinkron jó. Látványban nagyon hozza egy Drakula film hangulatát, noha közel sem erről szól a történet. Bevallom, féltem az elején, hiszen sok filmnél van erős kezdés a misztikus vonalat tekintve, majd valamilyen bagatell hülyeségben „csúcsosodik” ki, de itt sikerült megugrani azt a lécet. Szerintem érdemes megnézni, de ki-ki döntse majd el saját maga! Szóval filmre fel és jó szórakozást!