Egy jó ember

Morgan Freeman garancia a minőségi tartalomra, az öreg nagyon ritkán adja gagyihoz a nevét, bár olyan is előfordul, kár is tagadni. Ez is egész jó, de nem eléggé, ezt Freeman nem viszi el egyedül a hátán. Különben ő az elmúlt harminc évben mindig ugy... Többanúgy nézett ki, de most hirtelen sokat öregedett, ezt szomorúan láttam, mert nyilván záros időn belül el fogjuk veszíteni. Egy családi drámát látunk, melyben Morgan Freeman mellett Florence Pugh játszik még főszerepet. Nem tudtam bekapcsolódni a filmbe, ami talán az én pillanatnyi felületességemet minősíti.

Már az első pár kockával megvett magának a film, biztos voltam benne, hogy egy zseniális drámát fogok látni, de maradt bennem hiányérzet. Pedig maga az alaptörténet jó volt, a szereplők is, Freeman hozta a tőle elvártat, de kissé túl nyersre sikerült... Több az alkotás, ami miatt nem tudtam annyira mélyen átélni. A befejezés viszont nagyon jól sikerült, abba már nem tudnék belekötni, és a felszínre hozta az érzések tömkelegét. Összességében nem rossz film, de lehetett volna jobbat is készíteni ebből a sztoriból.

Egy újabb kvótafilm, ahol azt akarják elhitetni, hogy Amerikában teljesen általánosak a vegyes kapcsolatok, holott aki élt ott, tudja, hogy ez egy ócska hazugság, amit évek óta sulykolnak a mozik...

Talán azért, mert a téma sem érint engem (bár a csokiról képtelen vagyok lejönni), de a film sem fogott meg igazán, hiába játszott jól a főszereplő. A történet nem indokolja a kétórás hosszúságot, ezért helyenként még untam is.