Vélemények (6)
A trilógia befejező részében nem változott a színvonal. A szürke néhány árnyalata tini köntösben. A maga nemében nem rossz, mert ügyesen foglalja össze a tinik problémáit, beletesz egy kis Rómeó és Júliát, barátságokat, csalódásokat, szerelmeket, vag... Több
Igazából nem szólt semmiről. Olyan szenvedős tini dráma, és itt még szép helyszínek sem voltak, hogy legyen mit nézni.
Nem vártam, de beállítottam az emlékeztetőt, hogy megnézzem az újabb túltolt tinitörténet záró etapját. A Netflix előszeretettel mazsolázik a wattpados sztorikban, így most sem cselekedett másként. Na nem a művészi értékük miatt. Az ok ennél sokkal egyszerűbb. Nem kell gondolkodni hozzá, és pusztán a szórakozásra összpontosít. Bevallom, nem csalódtam. Pontosan azt kaptam, amire számítottam. (Ariana Godoy „írónő” az évek során nem fejlődött írásban, így a története is megmaradt azon a bizonyos Julia, Romana, Tiffany és egyéb színes könyvek lesarkított, túlromantizált, gyakorta bugyuta szintjén.) Viszont bármilyen lesújtó is a véleményem magáról a wattpados „könyvről”, azért jó egy kicsit a túlcsöpögős, nagy gesztusos, agyonromantizált történetbe belesüppedni egy pohár borral, és végre kikapcsolódni a heti őrület után. Tehát fogtam egy pohár bort (ami azért érdekes, mert állatira nem tudom értékelni ezt a nemes nedűt), belezuhantam a fotel puhaságába, és megnéztem a trilógia utolsó fejezetét. Aztán felálltam, kiöntöttem a bort, amihez hozzá sem nyúltam, és szinte azonnal el is felejtettem a történet nagy részét. Hát ennyire hatott meg Az ablakomon át utolsó története is. Csak a medencés jelenetre emlékszem... és valljuk be, ez azért nem sok. Viszont a tinilányoknak szinte bibliája lesz, ahogyan A szürke ötven árnyalata vagy a 365 nap. Ám kinek milyen az ízlése. Ne hallgass se rám, se másokra. Nézd meg, és majd eldöntöd magad. Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!
Az ablakomon át típusú filmek valamiféle pótcselekvést megvalósító hiánypótló művek a mai tizenévesek számára, mert lehetőséget adnak nekik arra, hogy valódi kapcsolatok helyett szenvedélyesen túlfűtött (néhol a pornót határait súroló) vizuális élményeket szerezzenek erotikus kalandokról. Kb. ennyi a lényeg sajnos. Pótcselekvés ahelyett, hogy igazi élményeket gyűjtenének a másik nem képviselőivel. Hivatalosan romantikus filmekként kerültek a Netflixre, de sokkal inkább erotikus sztorik ezek. Két-három csillag talán.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Nagyon ritkán kapcsolok ki filmet. 20 percig bírtam. A film oly szinten nem kötötte le a figyelmemet, hogy az időt is sajnáltam a továbbiakra. Emellett, ami egyre többet szúr szemet a Netflix saját gyártású sorozataiban/filmjeiben, az a homoszexualitás és az LMBTQ promotálása, de oly mértékben, hogy az már zavaró. Szinte nincs olyan új tartalma, amiben ne jelenne meg valami erre utaló cselekmény, vagy elég hosszú szál. Csak azért, hogy az egész jelenséget elfogadják, véleményem szerint túlzás (már-már gáz) dolog egy adott forgatókönyvet így megírni. Persze biztosak lehetünk benne, hogy már szabályozás is született erről, de hálát adhatunk, hogy legalább a régebbi filmeket nem forgatják újra, hogy legyen benne legalább egy homoszexuális jelenet, mint ennél a filmnél is. Az első filmre még azt mondja az ember lánya, hogy egy menstruációs ciklus során egy tábla csoki mellett jólesik, de a második már annyira nem volt maradandó, hogy pár percet kivéve nem tudnék semmit felidézni belőle. Ez utóbbi pedig arra nem volt méltó, hogy tovább nézzem. Ennek ellenére a tinik imádni fogják, de 22 éves kor felett dögunalom, hacsak nem éppen a havibaj mondatja veled, hogy meg kell nézned...
