Angyalszív

Mickey Rourke kétségkívül legmeghatározóbb, legeredetibb filmje. Rendkívül lebilincselő történetfolyam, a misztikus thrillernek minden bizonnyal az egyik példaértékű alkotása. Nem kétséges, hogy már az első képkockák olyan módon tárulnak fel, mintha ... Többa néző egy nagyon hosszú, régóta tartó dráma közepébe csöppenne. De Niro és Rourke első találkozása már olyan, mintha évtizedek óta ismernék egymást, ugyanakkor a levegő valóban szikrázik körülöttük. Egy mélyen eltemetett sejtés, ami Harry Angel aurájából sugárzik ki, vele szemben a korántsem megszokott külsejű alak, sétapálcás, hosszú körmökkel és a vásznon is átható doh szaggal. A privát nyomozás sorra következő megállói inkább egy lefelé futó spirál keskeny és csúszós szerpentinjein kidőlt útjelző táblák maradékai, mintsem követhető logikai ösvények. A pszichológiai jelleget öltő kutatómunka nyomán a közönséget baljós utalások és más sötét árnyak figyelmeztetik, hogy a históriának, ha lesz is csattanója, az valami nagyon fájdalmas és nagyon vészjós. Nem pontosan ismert, miért is kapott a film annyira visszhangtalan fogadtatást, amivel gyakorlatilag teljesen feledésbe merült egészen a VHS-, illetve a DVD-korszakig. Noha a költségvetése nem volt túl alacsony, a mozipénztáraknál alig volt képes kijönni nullszaldósra. Persze nem is csoda, hiszen a mára már klasszikussá vált modern film noir, A szakasz és a Halálos fegyver c. filmekkel azonos időben kezdett futni a mozikban. Azon kevés filmek egyike, amely a vuduval és annak ördögi szférákkal való lehetséges kapcsolatával foglalkozik. Bár a történet megoldásában kifejezetten nem érzékelhető a szoros kapcsolat, a téma nyitott marad – ugyanis a történet csúcspontja logikailag annyira követhetetlen, hogy számos feloldás kézenfekvő. A háttérben felsejlő sötét üzelmek, melyek a főszereplő előtt is ismeretlenek és érthetetlenek maradnak, azért a misztika és a vallásfilozófia szemszögéből is nonszenszek. Noha az alvilági hangulat tökéletesen megkomponált, és a film még fényes nappal nézve is igen gyomorszorító, azért az átlelkesült néző megnyugodhat, a túlvilágon is van, ami lehetetlen.

Ha valaki nem látta feltétlenül meg kell néznie. Műfajában egyedülálló a lehetetlent ötvözi az elképzelhetővel. Alapfilm. 5/5

A film eleje elég rossz lett, a vége viszont fordulatos, tehát összességében nem annyira rossz, de 3 csillagnál többet nem ér.

A vége érdekes volt, így éppen nézhető kategória még.

Remek film, örülök, hogy elkezdtem szemezgetni régebbiekkel is amik valamiért kimaradtak eddig. A két főszereplő remek választás volt és szokás szerint jól is játszottak, érdekes volt, végig lekötött aztán jött a fordulat amire már hamarabb rájöttem, de azért így is elég jó lett.

Végig rázott a hideg, miközben néztem. Borzongató alkotás, a végén lévő fordulat garantáltan beleég az ember emlékezetébe. Végig körbelengi egyfajta sötét, túlvilági hangulat, erős idegzetűeknek ajánlott.

Nem lopta be a szívembe magát, lassú, nekem dögunalmas 105 perc. Képtelen volt lekötni a figyelmemet. Aztán a végén jól a seggére csapott a rendező 3 percben. Nem azért nézek filmet, hogy unjam, meg fészkelődjek több mint egy órát. Ez van.

Az 1987-es Alan Parker által rendezett Angyalszív bizonyára az egyik legmeghatározóbb film volt a műfaján belül, amit valaha láttam! A műfajára azért nem árt egy kicsit kitérni, mert szerintem egyáltalán nem egy könnyen behatárolható alkotás lenne, h... Többisz rengeteg műfaji keveredés jellemezte jelen filmünket! Van itt a klasszikus krimiket megidéző detektívtörténet, aztán az 50-es és 60-as évek tipikus film noir stílusjegyei is legalább annyira megtalálhatóak benne, mint akár a misztikum vagy a némi horror jellegzetességek! Mindezek stílusok keveredése egy közel két órás alkotásban nem feltétlenül biztos, hogy sokaknak maradéktalanul elnyerheti majd a tetszését, mégis nálam sikerült működőképes elegyet alkotnia és ez nem feltétlenül a története miatt volt! Bár be kell hogy valljam, hogy a film története nézeti magát, mégis valahogy egy kicsit a közepe felé talán "ellaposodik", de akár nézhetjük úgy is, hogy a fináléjára gyűjtögetett egyfajta energiát, mert hát a film végi katarzist, kegyetlenül az arcunkba vágja a rendező! Nem azt mondom hogy teljes mértékben kiszámíthatatlan lett volna a befejezése, de valahogy mégsem ezt vártuk, illetve a film történetszövése is ügyesen vezeti meg a nézőjét! Volt szerencsém anno olvasni a könyvet amiből készítették a filmet (William Hjortsberg: Bukott angyal című regénye, bár itthon Angyalszívként jelent meg) és sok dologban eltér a filmtől (talán még egy kicsit jobb is, de ez az én személyes véleményem csupán)! Egyértelműen a film képi világa, a hangulata és főleg Robert De Niro és Mickey Rourke színészi alakításaik miatt lehet klasszikusnak nevezni (De Niro tojásfalós jelenete pedig örökké az emlékeim közé éget)! Összegezve erősen ajánlott azon nézőknek, akik kedvelik a misztikus krimiket, főleg ha ehhez még zseniális színészi alakítások is párosulnak!

Igazi kis klasszikus amiben a színészek még nagyon hitelesen és odaadóan játszottak a film pedig feszült és horrorisztikus. Mickey Rourke tök jól alakította a szerepét.

Robert de Niro mindig szuper, főleg miatta néztem meg. Nekem kicsit egyértelmű volt, mi lesz a sztori vége. Nem lepődtem meg, de mindenképp van egy sajátos hangulata. Érdekes történet, de maga film nem adott sok mindent, újat sajnos egyáltalán nem. Kár érte...

Hátborzongató, izgalmas, fordulatos film, teli meglepetéssel és nem várt jelenetekkel. A színészek nagyon hitelesek, játékuk utánozhatatlan. Tetszett nagyon a befejezés, igazán frappáns.

Borzongtam végig! Tetszett!

Amíg a főszereplőnk el nem kerül Louisiana államba, addig baromi unalmas é vontatott a film. Egy kicsit egyértelműbbé kellett volna tenni a végét szerintem. Abszolút nézhető, leköt, de néha azért már türelmetlen voltam, hogy ugyan legyen már valami.

Döbbenetes hatású horrorfilm, pazar színészi játékkal, káprázatos zenével, és olyan operatőri munkával, hogy az ember szinte elájul! Alan Parker nagy érdeme, hogy egy alapvetően középszerű krimit szívszorító végkifejletű mozivá dolgozott át. Magyaror... Többszágon a bemutató hetében láttam először - nem voltam még 18 éves -, azóta az egyik nagy kedvencem. Mickey Rourke legjobb alakítása, Robert De Niro ördögi játékával és Trevor Jones utolérhetetlen zenéjével.