Anyám és más futóbolondok a családból

Semmit nem hallottam róla, véletlenül „szaladtam bele”. Örülök a találkozásnak, mert nagyon tetszett! Igazi érzelmi hullámvasút nagyszerű színészekkel, és nem utolsósorban néhány történelmi eseményt is sikerült árnyalni számomra.

Sokkal jobb film is lehetett volna, mivel nem lett így nem is tudok semmi jót mondani rá. Nagy elvárásokat támasztottam a filmmel szemben lehet ez is az egyik buktatója a dolognak.

Talán inkább egy fényképalbum. Évszázadnyi emlékezet. Érdekes keverése az archív felvételeknek és a filmnek. A montázsokon – direkt – látható, hogy a szereplő nincsen ott, de a karaktere ott volt. Legelőször a Vígszínház egy régebbi darabja, az Össztánc ugrott be a filmről. Ahogyan a Vígszínház oldalán írják: „Korok változnak, évtizedek sűrűsödnek be a színpadon; és a táncterem zárt világába minduntalan betör a történelem.” Fekete Ibolya mozijában persze nem az ország, hanem egy család életét követhetjük a történelmen és a família erős asszonyának költözködésein keresztül. 92 éve alatt huszonhétszer költözött. Akkor és oda, amikor és ahová a sors vagy a helyzet kergette. Mint cseppben a tenger, úgy látható az életeken keresztül a magyar történelem. Remek színészek, erős alakítások. Érdekes rendezés, és nagyszerű fényképezés. Megható, felkavaró és elgondolkodtató dráma. Ajánlom!

Láttam már jobb családi/történelmi áttekintést Magyarország elmúlt századáról, egyet említek, a Napfény ízét, az a film sokkal tartalmasabb. Ez az események humoros oldalára próbál koncentrálni, de a humor egyáltalában nem jellemző a megidézett évtiz... Többedek magyar történelmére. A színészi játék sem annyira kiemelkedő, Ónodi Esztert pedig nehezen tudom elviselni. Az archív filmbejátszások jók, a legszellemesebben megoldott animáció pedig a trianoni határok kialakulásának jelenetsora. A szenilis nagymamát játszó lengyel öregasszony helyett találhattak volna magyart is.