

Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de szerintem isteni volt. Nagyon jók a karakterek, egész kis eredeti, de mégsem egyedi történetet találtak ki (a démonvilág egy újabb megvilágításban). A főszereplő a szokásos forrófejű, balhézós, őszinte, önző – de mégis mindenkivel törődő, ostobább karakter típus – a legtöbbel ellentétben nem enni szeret nagyon, hanem főzni (ez a vonal kifejezetten tetszett benne). Egyszerre fájdalmasan komoly, vicces és szórakoztató, emellett végtelenségig megható.