"Tudatosan szegődtem hozzá. Úgy éreztem, én vagyok az a kiválasztott, aki Könczei Ádám mellett leéli az életét. Volt benne valami petőfis lobogás." - mondja felesége. Lánya úgy emlékszik rá, hogy élete dilemmája az volt, hogyha az iskolában megkérdezték édesapja foglalkozását, soha nem tudott dönteni: szerkesztő, tanár vagy néprajzos. Pedig mindhárom területen kiemelkedőt teremtett, csak méltatlan körülmények között. Ötvenkét évesen jutott először saját írógéphez, s még a könnye is kicsordult, amikor meglátta. Kollégái és családtagjai idézik meg a húsz éve elhunyt Könczei Ádám életét.
