Gyógyító szerelem

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Valóban nagyon megható sorozat. Három sérült ember története és traumája bontakozik ki lassan. A főszereplőnő, az írónőt alakító színésznő jól alakítja a szerepet, hisz unszimpatikus, kimért, mindenféle érzelemmentes az első részekben. Dühített a ridegsége és követelőzése. Aztán ez a hagymahéj leeseik, ahogy felszínre jön a traumája. A másik főszereplő, a Ganghte-t játszó Kim Soo Hyun remek alakítást nyújt, ő a mindenki kedvence, hisz jóképű és jólelkű. Az ő lelki sérülése is megmutatkozik és megoldódik. Ott az autista báty, a színész játéka zseniális, átjön, milyen az autizmus. A három ember találkozása és a szerelmi szál kibontakozása gyönyörűen megelevenedik előttünk. Ami viszont nem tetszett, hogy irreális a testi, érzelmi kontaktusok hiánya az írónő és Ganghte között. Hihetetlennek hat, hogy együtt alszanak, és semmi testiség nem történik köztük. Nem szexjelenetre gondolok, hanem a fizikai, lelki vonzalom testi kifejeződéséről. Az egész 16 rész alatt talán 2 csókjelenet zajlott le. Lehet, hogy a koreaiak ennyire konzervatívak, nem tudom, de ez kicsit szürreális volt.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nekem (abszolúte élve elfogultságommal) bejött ez a sorozat. Egy sérült lány, egy sérült férfi, egy autista férfi és egy elmegyógyintézet. (Talán azért is tetszik az a történet, mert problémás gyermekekkel foglalkoznom? Nem tudom. Néha nehéz eldöntenem, hogy hol kezdődik az ilyen filmek iránti rajongásom és hol a munkamániám.) Hogy ki hogyan küzdi le a benne fészkelő traumákat? Hogyan találhatnak egymásra ezek az emberek? És milyen életbölcsességeket tud elmondani a maga végtelen egyszerűségével egy autista ember? Szerintem érdemes a figyelemre! De ízlések és pofonok. Nézd meg, és döntsd el magad! Szóval filmre fel, és jó szórakozást!

Kim Soo Hyun-t imádom, de az ő tehetségéhez mérve ez egy nagyon gyenge karakter, egy szánalomra méltó srácot kellett alakítania, semmi több. A főhősnő betegségét nagyon félreértelmezte a rendező, (író,) stb., a színésznő ennek ellenére mindent megpróbált kihozni belőle, amit tudott, nem is értem , honnan feléje ez a gyűlöletáradat. Oh Jung-Se zseniális volt, lubickolt a végletekig nehéz szerepben. Hiába a gyönyörű kastély, a csodás ruhák, engem nem varázsolt el a sorozat, a mentális betegségek terén nagyon kidolgozatlan volt.

Nem katartikus, de megható történet, sok sírós jelenettel. Mindenképpen ajánlom.