Apátlan anyátlanok

Hát ez a film nagyon könnyen lecsúszott, nem volt állati bonyolult a felállás, de rendkívül szórakoztatóan adták elő a zűrös családi dinamikákat. Joan Allen elkerülte a figyelmemet eddig, remek színésznő. Costner is hozza a formáját, és akad még 1-2 komolyabb szereplő. Ja igen, Costnernek sokkal jobban áll szerintem ez a slampos, piás, kicsit poénosra vett karakter, mint amikor farkasokkal táncol meg több mint testőr. Azokat én kerültem is a személye miatt, de ebben nagyon bírtam. Dióhéjban és spoiler nélkül összefoglalva van egy lányos csonka család, piás anyu egyedül neveli a nagylányait, a kivénhedt baseball-sztárjátékos, jelenleg rádiós és szintén alkesz ivócimbi anyu mellé sodródik, közben a lányok is ide-oda sodródnak, zajlik az élet. Semmi olyan, amit még nem láttunk, de tök jól van megcsinálva. Vannak benne bőven problémás sorsok és helyzetek, de az egészet valami mindent átható lazaság hatja át. A vége felé Costner papa tököt növeszt, ott valamennyire feszültség is kerül a filmbe hébe-hóba, de az is hamar kioldódik. Nekem ez a feelgood movie kategóriába esik, bármi is legyen annak a magyar neve.

Nem teljesen világos mit is akart megragadni ez a film, és mit is akart mondani nekem. Valahogy minden szál olyan elnagyolt benne. Talán az emberek között kapcsolat megjelenítése az, ami egy kicsit is befogadható. Máskülönben egy kellemes film, mégis eléggé tartalmatlannak éreztem az időt, amit rászántam.

Kevin Costner sokkal jobban mozog az ilyen szerepekben, mint a kilencvenes években látott "posztapokaliptikus alkotásokban". Egyszerűen jó nézni ezt a filmet, ahogy a maga könnyedségével, nem túl komolyra véve a témát, képes morális mondandót átadni a nézőnek, ráadásul könnyed humorral.