Bajor rapszódia

Általában nem igazán szeretem a német filmeket, többnyire ugyanaz a történet újra és újra. De minden Eberhofer-film megnevettet, boldoggá tesz, és „otthonosnak” érzem. A „Kaiserschmarrndrama” pedig nem veszíti el varázsát, és olyan jó, mint amire számítani lehet, ha láttad és szereted a többi Eberhofer-filmet. Tulajdonképpen egy új élet felépítése... Még akkor is, ha a főszereplőnk mindent megtesz, hogy a dolgokat úgy hagyja, ahogy voltak. Néha aktívan, néha passzívan csinálja (mint az apukájával, ahol tudja, hogy melyik gombot kell megnyomni – vagy inkább mit mondjon, vagy ne). Ha nem tévedek, ez a hetedik film a sorozatban... és nem hagy nyugodni! Ami igazán figyelemre méltó – nem csak azért, mert különösen kritikus vagyok más német filmekkel szemben, hanem a mindvégig megőrzött minősége miatt. És azért is, mert bár logikus látni a többi filmet, a sorozatok mindegyike önálló filmként is működik. A bizonyos német régiókra fókuszáló krimi-vígjátékok már régóta népszerűek, és ez itt alapvetően ezeken felül áll. Igazán beszédes, hogy ezek a filmek mindegyike mozikba került, miközben általában kis képernyőre készülnek. Szóval menj el a filmszínházba, és élvezd bajorok életérzésüket! :-)

Ez egy filmsorozat, tehát, eredetileg eltérő címeken fut minden része, a magyarok Bajor rapszódia cím + alcímek alatt próbálják összefoglalni. Két részt láttunk belőle, ám nem nyerte el a tetszésünket a folytatásra. Harmatgyenge mint krimi, olykor vicces, ami szórakoztatóvá teszi, de nem mondanám jó vígjátékalkotásoknak. A szereplők eléggé amatőrök. A főszereplők mind hanyag eleganciát próbálnak sugározni, ami így hiteltelenné teszi a karaktereket. Ahogy annak idején Kabos László mondta, a maráskodás, a butáskodás nem humoros, inkább szánalmas. Erre a sorozatra nagyon illik!