Egy magányos tinédzser

Hogy is mondjam, finoman szólva sem vagyok a tini filmek nagy rajongója, de itt többször vidultam föl, mint azt vártam volna, természetesen kellett hozzá egy Woody Harrelson is.

A film hangulata is olyan, mint egy tini lelkivilága - hullámzó. Nagyon jól mutatja be azokat az érzéseket, amiket egy átlagos tizenhat éves él meg a hétköznapokban: hol bizonytalan magában, hol utálja magát, máskor meg hirtelen felindulásból olyan b... Többátor, hogy tálcán kínálja fel magát a srácnak, aki már évek óta tetszik neki, de eddig még csak hozzá se mert szólni. Hailee Steinfeld karakterét, Nadine-t olykor elképesztően önzőnek éreztem, aki próbálja kisajátítani a barátnőjét, s gyerekesen kezeli azt, hogy az szerelembe esik a bátyjával, máskor pedig teljesen azonosulni tudtam a problémáival és szimpatikus volt, ahogy nyíltan beszélt arról, hogyan látja önmagát (mondjuk az egy kicsit fura, hogy éppen az egyik tanárának tudott a legjobban megnyílni). S ha már Woody Harrelsonnál tartunk, ezt a pasit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Ebben a filmben is hozza a lezser figurát, aki egyetlen bölcs mondattal helyre tudja tenni a világ rendjét. Na és persze itt van ez az apa-lánya szál is, amit bár kissé felületesen érintenek, mégis Nadine viselkedése némileg érthetőbbé válik általa. Egyet értek az előttem szóló pozitív véleményekkel, ez a film egy kellemes csalódás, mert bár lélektani témákat feszeget, nem megterhelő és vontatott, hanem friss és fiatalos. Amire mindenképpen figyelj: Erwin animációs filmje a történet végén a szerelmes ufóról - ZSENIÁLIS!!!

Nem volt rossz a film, de nem érzem kiemelkedőnek. Valahogy sok tinibajos film készült mostanában. Végig olyan érzésem volt, hogy Woody Harrelson karaktere csak egy szellem. :)

Meglehetősen tetszetős lett. Mivel számomra ez a favorit nem is volt kérdés, hogy betalál. Ez a kategória volt talán az amit főként kedvencemnek mondhatok. Ezen belül is maradandót alkotott ez a film.