A spanyol filmgyártás mediterrán könnyűsége keveredik itt egy meglehetősen nehéz témával. Egy hagyományos életet élő kínai család lánya és egy örökbefogadó család kínai lánya barátkozik össze, ez adja a hátteret és közeget a filmhez. Van bőven új nézőpont és érdekes megközelítés, de nincs hiány a klisés, sablonos helyzetekből se. Számomra az egyik fő nyereség az volt, hogy beleláttam a hagyományos kínai családmodellbe, ami valahol a saját, 20. századi gyerekkoromra emlékeztetett. A sok hagyománytisztelet, mit gondol majd mindenki, a sok felesleges baromság, ami előrébb való, mint a gyerekek jólléte. Már épül lefelé ez az őrület, ma már egyre kevesebb az ilyenfajta gyereknyomorítás, de a hagyományos kínai modellben még benne lehet, legalábbis ha lehet hinni a filmnek. A kislányok cukik, Xinyi Ye is nagyon szerethető, még az akaratukon kívül kissé köcsög kínai szülőkre se lehet haragudni, mit tehetnek róla, milyen terheket hoztak magukkal. Nagyon érdekes a mi befeszült hozzáállásunktól radikálisan eltérő, mediterrán nézőpontból rálátni ezekre a kérdésekre. A film már-már magyarországi viszonyok között forog, a családok büdzséje szűk, a helyszínek kopottak. Így különösen meg tudja szólítani a kelet-európai nézőt. Arantxa Echevarría nagyszerű rendező és forgatókönyvíró, érdemes a figyelemre.